Sr. Frances Orchard CJ:
Ward Máriával – Nevelés az egyházban és a világban: Ward Mária karizmája

Nevelési kongresszus, Róma, 2008. október


Köszönöm a meghívást, hogy előadást tarthatok a harmadik Ward Mária nevelési kongresszuson.

Először is szeretnék két előzetes megjegyzést tenni.
A nevelési intézmények széles köre képviselteti magát a konferencián. Különböző országokból, számos különböző kultúrából, különböző nevelési intézményekből: legtöbben iskolákból, néhányan óvodákból. A Ward Mária iskoláknak sok formája létezik. Néhány iskolában a tanulók többsége nem keresztény, hanem hindu. A keresztény vallás tanítását tiltja a törvény. Néhány iskolában a tanulók többsége keresztény, de nem katolikus. Néhányan olyan katolikus iskolából jöttek, amelyben katolikus tanulók alkotják a többséget és hosszú ideje Ward Mária tradíciójával rendelkeznek. A CJ–nek vannak tagjai, akik egyházmegyékben vagy állami iskolában dolgoznak. A tandíjas iskolák mellett léteznek ingyenes iskolák is a szegényeknek
Néhány iskolában alacsony társadalmi helyzetű és törzsi gyerekeket, vagy speciális igényű tanulókat, árvákat tanítanak. Vannak leányiskolák, koedukált iskolák, falusi és városi iskolák.

 

Második előzetes megjegyzésképpen szeretném megemlíteni a CJ elkötelezettségét a nevelés és az iskolák iránt. A második Vatikáni Zsinat óta a mi küldetésünk változatosabbá vált. Amikor a saját tagjaink létszáma egyre fogy, az apostoli szolgálat új területei felé fordulunk: felsőoktatás, szociális munka, egészségügyi és lelki szolgálat. Ha kevesebb nővért láthatunk az iskolákban, mint a múltban, ez nem azt jelenti, hogy csökken az oktatás és az iskolák iránti elkötelezettségünk, ez azt jelenti, hogy a mi erőforrásaink szerteágaztak. Lehet, hogy ezzel Isten jelzi számunkra, hogy együtt kell dolgoznunk világi kollégákkal.

Szóval a nevelési hivatásunk miért olyan fontos az Egyház számára?
1. Az ember integrált formálása fontos része az Egyház küldetésének.
2. Az emberi intelligencia fejlesztése fontos célja az egyházi nevelésnek.
3. Arra neveljük a fiatalokat, hogy jó állampolgárok, jó vezetők legyenek, készen álljanak a hit és az igazság védelmére.
4. Tudást és készségeket adjunk a fiatalok számára, amely szükséges számukra azon a munkaterületen, ahol dolgozni fognak. Például Zimbabwe nagyon szegény ország, nincs elegendő élelmiszer, víz, állás, állandó áramkimaradások, magas infláció- több mint 250% - de a tanárok nem ételt, benzint vagy ceruzát kérnek, hanem számítógépet, mert tudják, hogy a számítógép használata megélhetést fog jelenteni, amikor az ország kigyógyul a jelenlegi problémákból.
5. Legtöbben közülünk tudják, hogy a mai fiatalabb generáció nem vonzódik az egyházi tanítás iránt. Mint tanárok emlékeznünk kell Szent Pál levelére, amelyben azt tanácsolja, hogy „tejjel és ne disznóhússal tápláljuk a kicsinyeket. ”Ott kell kezdenünk a hitre nevelést, ahol a fiatalok jelenleg tartanak, és nem ott, ahol mi szeretnénk, hogy tartsanak. Vissza kell mennünk az ő szintjükre. Segítenünk kell a fiatalabb generációknak, hogy rá tudjanak csodálkozni a szépre és az igazra, segít bennünket a művészet, az irodalom, a költészet, a zene és a tudomány. A mi feladatunk, hogy elvessük a magot, és majd valaki más learatja.

Térjünk vissza a Congregatio Jesu és az iskolák ügyéhez:
A világ néhány részén – például Európában – vannak művelt, katolikus világi nevelőink, akik jobban értenek a fiatal generációhoz, mint mi nővérek. A világ más részén követjük Szent Ignác példáját, odamegyünk, ahová mások nem képesek, iskolákat alapítunk, például észak-kelet India törzsi világában. A nevelés mindig is a kulcspontja lesz a Congregatio Jesu küldetésének.

1. Mit értünk karizmán?
A karizma ajándékot jelent. Görög szóból származik és Szent Pál gyakran használja leveleiben. A karizma a Szentlélek ingyenes ajándéka, azért, hogy felépítsük a hívők közösségét. Az ajándék, amely nem építi fel a hívők közösségét hasztalan - ahogy Szent Pál írta a Korintusiaknak: „hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
A karizma szó megjelent a II. Vatikáni Zsinaton is. A zsinat dokumentumai a karizmát vonatkoztatják magára a hívő életre, az egyházi intézményekre, az alapítókra, és az egyéni hivatásokra. Ha Szent Pál úgy beszél a karizmáról, mint egyéni ajándék és gyakorlat, beszélhetünk-e a közösségnek ajándékozott karizmáról, amelyet megosztunk a világiakkal is?
Ha a karizma egy olyan ajándék, amit egy vallási közösség alapítója kapott, és a kultúra az, ami kibontakozik belőle, ahogyan a test épül. Minden szervezetnek megvan a kultúrája, hite, értékek, hagyományok, szimbólumok, amely a szervezet jelentőségét és célját adják. A kultúra formálja a szervezet tagjaival a kapcsolatokat és a közös élményeket. Egy vallásos közösség feladata, hogy állandóan reflektálja az alapító karizmáját, ezáltal az iskoláknak is ugyanezt a karizmát kell hogy sugározniuk.

2. Ward Mária lelkisége és korának egyháza.
Ha valakiről meg akarsz tudni valamit, nézd meg, mit mondanak az ellenségei róla. VIII. Orbán pápa a Pastoralis Romani Pontificus című pápai bullájában 1631. január 13-án feledésre ítélte Ward Máriát és az ő intézményét. – „tudomást szereztünk bizonyos nőkről, akik Olaszország néhány részén és túl az Alpokon élnek apostoli jóváhagyás nélkül, felvették a jezsuiták szabályzatát, megkülönböztető ruhákat viselnek, iskolaépületeket emelnek, vezetőt választanak maguknak, nem fogadják el a klauzúrát”.
Létezett egy olasz közmondás: ’ o marito o muro’ – vagy egy férj, vagy egy fal. A hölgyeknek vagy házasságot kell kötniük, vagy a zárda falai mögé kellett vonulniuk, hiszen hogyan lehetne másként a nőket irányítani. Ez volt a Katolikus Egyház álláspontja a nők helyzetét illetően Angliában. Ward Máriának folytonosan meg kellett küzdenie az előítélettel. A nőket alkalmatlannak tartották az apostoli munkára. Ward Mária a következő szavakkal válaszolt: Nincs ilyen különbség férfiak és nők között, és az Istenben remélem a nők nagy dolgokat fognak még véghezvinni. (Ward Mária, St. Omer, 1627. november)

Azt hiszem Ward Máriának tetszett volna a felirat egy Nemzetközi Nőnapot reklámozó plakáton: „Boldog vagyok, hogy nő lehetek, mert… Nőnek lenni olyan nehéz, hogy csak nők képesek rá”.
A 17. századi katolikus egyház nehéznek találta a megújulást. Ward Mária és Galileo Galilei szembe került az egyházi hivatalokkal, amely nem tudta megérteni a kor kihívását. Galileo Galilei végül bocsánatban részesült. Ward Mária esetében még várnunk kell rá.
Ward Mária megértette korának változó körülményeit. Szülőföldjén, a 17. századi Angliában a katolikus papok üldözés alatt álltak. Hogyan lehetett fenntartani a katolikus vallást és a gyerekek hitre nevelését iskolák és papok nélkül? A katolikus családok iskolákat vezettek az otthonaikban, ez volt a hit életben tartásának egyetlen módja. Ward Mária a saját tapasztalatából tudta, hogy a nők képesek tanítani, terjeszteni és védelmezni a hitet.

Ebben a világban nőtt fel Ward Mária, ahol lehetetlen volt kolostorba vonulni, ahol aktív nőkre volt szükség, hogy felkészítsék a gyerekeket a szentségekre, törődjenek a katolikus foglyokkal, menedéket nyújtsanak a katolikus papoknak, szentmiséket szervezzenek a vándorlóknak, a veszélyben lévőknek, és a foglyoknak.
Évekbe telt Ward Máriának, hogy felismerje hivatását. Kezdetben a legszigorúbb formáját választotta a klauzúrának, a Szent Klára kolostorba vonult Szent Omerbe. Bármennyire is szerette ezt az életet, tudta, hogy az Isten valami másra hívja. Angliába visszatérve maga köré gyűjtött olyan fiatal katolikus nőket, akik a lehető legjobban szolgálták a katolikusokat Londonban. Ward Mária rájött, hogy az Isten nem a kolostori életet várja tőle. 1609 novemberében Londonban éppen fésülködött, amikor hangot hallott: ’Gloria, Gloria, Gloria’ és ezek a hangok sokáig a fülében csengtek. Megértette hívást, hogy tegyen valamit Isten nagyobb dicsőségére. Visszatért St. Omerbe a társaival.

3. Ward Mária nevelésének jellemzői

Ward Mária átvette a kolostor hagyományos tantervét, hogy felkészítse a lányokat az életre, amelybe feleségként, anyaként, szerzetesként térnek vissza. Míg a hagyományos leánynevelésben az olvasás, írás, házimunka, varrás, háztartásvezetés, zene és vallástanításán volt a hangsúly, Ward Mária haladó pedagógiája a jezsuita nevelés modelljét vette át, kibővítve a művészettel, klasszikus és modern nyelvekkel, vallási és erkölcsi neveléssel. A dráma segít az önismeretben, magabiztosságot ad az antagonisztikus világban, melyben a katolikus nőknek kellett élniük. Vitákat is szerveztek, hogy elősegítsék a logikus gondolkodást és a vitaképességet.

4. Mik a jellemzői egy Ward Mária iskolának napjainkban?

A világ és az Egyház, amelyben Ward Mária intézménye működik különböző, de mégsem teljesen különbözik attól, amilyen a 17 században volt. A 17. század elején felfedezők utazták körbe a világot új területek felkutatása végett. Most egy globalizált világban élünk, poszt-modern kultúrával, amely egyre törékenyebbé válik, amelyet a piaci értékek irányítanak, ahol egyre nagyobb a különbség gazdag és szegény között.
Ebben a mai környezetben hogyan tudunk továbbfejleszteni és fenntartani egy nevelési víziót, amely hűséges marad Ward Máriához? Szeretnék feltenni néhány költői kérdést. Ha bemennék az Önök iskolájába, honnan tudnám, hogy ez egy Ward Mária iskola?
- Először is látnék egy nagy táblát Ward Mária iskola felirattal, és a falon néhány képet és mondást Ward Máriától.
- És a tanterv? Tükrözné Ward Mária céljait és értékeit? Fejleszti a teljes emberi személyiséget?
- És a tantestület, alkalmazottak vagy partnerek? Milyen különbséget teszünk a tanárok, a takarítók és a gondnok között? Mindenkinek van beleszólási joga a döntéshozásba?
- Van-e erős közösségi összetartás, az iskolai közösség észreveszi-e problémákat és együtt megvitatja? Az eltérő véleményt tolerálják-e?
- Milyen a jutalmazási rendszer? Hogyan mérik a sikert és a kudarcot? Rangsorba állítjuk a tanulókat? Az erőfeszítést is értékeljük, vagy csak a tartalmat? Meglátjuk-e hogy minden egyes ember Isten egyedi és megismételhetetlen alkotása, amely Istent tükrözi?
- Hogyan ünnepeljük a sikert az iskolákban?
- Milyen fegyelmezési formákat alkalmazunk? Megóvjuk-e a többség jólétét, ugyanakkor tiszteljük-e az egyén jogait és méltóságát?
- Az iskolánk befogadó vagy kizáró? Hogyan neveljük az igazán szegényeket és a rászorulókat, akik nem tudnak tandíjat fizetni?
- Hogyan készítjük fel a tanulókat a családi életre és a munka világára? Nagy hangsúlyt helyezünk a karrierre és a jól fizető munkákra vagy a szélesebb közösség szolgálatára?
- Az erőszaknak milyen foka van jele az iskolánkban? Ezáltal nemcsak a tanulók közötti erőszakot értem, hanem a tantestület és a szülők közötti viszálykodásra is gondolok. Hogyan kezeljük?
- A szülők, részesei-e a nevelési folyamatnak, vagy mint tolakodó, követelőző panaszkodó személyként tekintünk rájuk? Hogyan vesznek részt a döntéshozásban?
- Amikor a dolgok nem rendben folynak, az iskolai közösség gyakorolja-e a megbocsátást és a könyörületet?
- Mennyire tartjuk fontosnak a társadalmi feladatokat, mint a társadalmi igazságosságot, békét, felelősséget a környezetünkért?
- A mi iskolánk egy ’tanulási közösség’, ahol diák, tanár, szülők egyaránt tanulók?

Ami a fegyelmezést illeti, Ward Mária korával ellentétben megtiltotta a nővéreknek a testi fenyítést, arra bíztatta őket, hogy szeretettel és tisztelettel forduljanak a tanítványok felé.
Ward Mária és a nővérek meglátogatták a tanulókat és a szüleiket a saját otthonukban. A közösségi összetartozás mindig is erős volt, a Ward Mária iskolákban a nővérek együtt imádkoztak és bátorították egymást.
Ward Mária intézményei népszerűek voltak, mert megfeleltek a kor igényének. De ez nem jelenti azt, hogy az ő feladata könnyebb volt, mint ma. Münchenben Bajorország kormányzója könyörgött neki, hogy alapítson egy iskolát a rakoncátlan gyerekeknek. Ward Mária nevelési elvei a Szent Ignáci lelkiségben gyökereznek és alkalmazkodtak a kor változó szükségleteihez. Érzékenyekké kell válnunk a Szent Ignáci nevelés alapelveihez - tapasztalat, reflexió - és a világhoz, amelyben a tanulóknak élni kell, és amelyben Isten országát építeni. Az egyik legnagyobb tényező, amely megnehezíti Ward Mária nevelési szellemiségét, a növekvő piaci szemlélet. Ez több formában jelenik meg: világi befolyásolás alatt áll a tanterv, nagy a hangsúly a vizsgaeredményeken, - ami mérhető, az biztos jó.
Ha meg akarnám tudni, hogy egy Ward Mária iskola az alapító elvek és értékek szerint működik-e, nem az iskola prospektusának jelmondatát nézném meg, hanem megkérdeznék egy serdülő diákot vagy takarítót, ’Mit jelent számára, hogy ő a Ward Mária iskola egy tagja?’

5. Továbbadható-e a karizma, és ha igen hogyan?
A karizma ajándék, amit egy bizonyos személy, bizonyos időpontban, bizonyos okból kifolyólag kapott; ez nem tulajdon, nem filozófia, hanem lelkiség, amelyet élnünk kell. A Congregatio Jesu tagjainak együtt kell dolgozniuk a világiakkal, hogy együtt fedezzük fel, hogyan valósíthatók meg a régi igazságok a mai modern környezetünkben. Ez mindannyiunktól bátorságot, erőt, kölcsönös meghallgatást, reflexiót és kreativitást kíván.
Mindazok, akik kapcsolódnak Ward Mária művéhez, szerzetesek és világiak, kegyelemben részesültek azáltal, hogy van egy alapítójuk, egy világos nevelési irányvonaluk, amely a kipróbált Szent Ignáci elvekre épül. Ward Mária és intézményeinek sorsa egy izgalmas története az elutasításnak, a rehabilitálásnak, és a növekedésnek. Azonban tudnunk kell, hogy Ward Mária lelkisége ma is működik a mindennapi valóságban a mindennapi tapasztalatainkon, élményeinken keresztül. Sokkal fontosabb tudnunk, hogy kik is vagyunk most, mint hogy kik voltunk akkor, amikor a rendünk megalakult.
Végezetül szeretném összefoglalni a mai világunk néhány jellemzőjét – globális világ, poszt-modern, pluralista, gazdaságilag törékeny, ahol a kommunikáció folytonos az Interneten keresztül, ahol a különbség a gazdagok és a szegények között egyre nagyobb, ahol egyre jobban fenyeget a globális felmelegedés, a növekvő étel és vízhiány, az árvíz, a tömeges kivándorlás. A katolikus világnézet azzal a meggyőződéssel született, hogy a Földet Isten teremtette, és mi nem lehetünk önelégedettek, vagy semlegesek, mert különben továbbörökítjük a problémákat az életstílusunkkal, vagy a problémák áldozataivá válunk. Az Isten megtestesülése által mi is részesei lettünk a teremtésnek, így óriási a felelősségünk.
Akkor mit tehetünk? A Ward Mária iskolák olyan vezetőket és gondolkodó embereket képeznek, akik hatással lesznek a munkahelyükre, a családjaikra, és a környezetükre, olyan embereket tanítunk, akik képesek lesznek különbséget tenni a jó és a rossz között. Olyan embereket tanítunk, akik továbbörökítik az igazságtalanságokat, vagy akik törekednek a problémák megoldására?
Micsoda erőforrás létezik a CJ iskoláiban, azáltal hogy állandó kapcsolatot tarthatunk egymással, megoszthatjuk erősségeinket, aggodalmainkat, reményeinket. Létezik egy weboldalunk, amelyen az összes CJ iskola megtalálható. Remélem ez a kongresszus jó alkalmat ad, hogy partnerkapcsolatokat építsünk ki egymással.

Ha Ward Mária közöttünk lenne, vajon mit mondana? Azt hiszem, nagyon boldog lenne. Egyszer kifejezte a nagy vágyát ’egy iskolát, London városában’. Nos, egy Ward Mária Nevelési Kongresszus Rómában majdnem olyan jó. Ward Mária sohasem vesztette el a reményét Istenben. Halála előtt 1645-ben, amikor meglátta vigasztalhatatlan társait az ágya körül, azt mondta: Miért vagytok ilyen szomorúak? Gyertek, énekeljünk és dicsérjük az Istent szerető jóságáért.”

A cikk forrása:
http://www.congjesu.hu/congjesu/index.php?option=com_content&view=article&id=186:sr-frances-orchard-cj-ward-mariaval-neveles-az-egyhazban-es-a-vilagban-ward-maria-karizmaja&catid=19:eladasok&Itemid=65

Kiegészítő információk