A kezdő csoport óráin épp a francia konyha, a főzéssel kapcsolatos szavak voltak napirenden, amikor a tanárnő valamikor áprilisban előállt azzal a kósza gondolattal, hogy tanárasszisztensünk, Marion húgának osztályát lássuk vendégül, amikor május elején Budapesten kirándulnak. Nekünk tetszett az ötlet, így belefogtunk a szervezésbe. Recepteket kerestünk és fordítottunk, adagokat számoltunk, árakat vadásztunk a piacon, költségvetést készítettünk.

A hosszas előkészítés után nagy várakozással és lelkesedéssel vágtunk bele május 8-án, csütörtökön reggel a belga vendégeknek szánt vacsora előkészítésébe.

Először a vásárcsarnokba látogattunk el, hogy beszerezzünk minden hozzávalót. Azután jöhetett a zöldségek pucolása, mosása, darabolása a francia teremben, aminek aztán még napokig hagyma és petrezselyem illata volt.

Miután mindez megvolt, három munkacsoportra oszlottunk, és úgy láttunk neki a magyarosabbnál magyarosabb ételeknek, mint például a hortobágyi húsos palacsinta vagy a gulyás. A főzés jó hangulatban, kellemesen telt, sok tapasztalattal és vicces élménnyel is gazdagodtunk.

A nap végére fáradtan, de annál vidámabban fogadtuk a belga diákokat. Először körbevezettük őket az iskolában, ami főleg a tanárok tetszését nyerte el, majd Farkas Heni (10.b) és Turi Andris (11.a) segítségével egy kicsit megtáncoltattuk őket. Végül jöhetett a vacsora, ahol sok érdekes dolgot tapasztaltunk, többek között, hogy a belga diákok szörptől is tudnak illuminált állapotba kerülni, és szeretik a levest lapostányérból enni.

Összességében megérte, és tanítási időben bármikor főznénk még egyszer!

A 10. évfolyam franciásai nevében Sebestény Veronika (10.b) és Vida Zoltán (10.a)