Iskolánk múltja

A török térhódítás és az 1716-os tűzvész után a domonkosok ismét birtokba vehették jogos tulajdonukat, egészen 1784-ig, amikor II. József a kolostorokat feloszlatta, és csak néhány tanítással és betegápolással foglalkozót engedélyezett. Így kerültek az angolkisasszonyok a Váci utcába.
A rendi krónika szerint 1787. október 15-én nyílt meg Pesten az úgynevezett külső iskola összesen 262 tanulóval.
1790-ben a májusi országgyűlés elrendelte, hogy az Angolkisasszonyok templomát nyissák meg a növendékek és hívek előtt. II. József ugyanis bezáratta. II. József akkor iskolánkat személyesen is meglátogatta. Ugyancsak 1790-ben hozták haza a Szent Koronát (valószínűleg Bécsből), mert a király nem koronáztatta meg magát. A Szent Koronát három napra az Angolkisasszonyok templomának szentélyében helyezték el megtekintésre. A nővérek a koronázási jelvényeket is kézbe vehették.
A külső elemi kiegészítésére 1792-ben úgynevezett Munka-iskolát alapítottak. A kor szükségleteinek megfelelően fejlődött, és az akkor magasabb szintnek megfelelő műveltséget nyújtotta. A nyelvoktatás, tánc, zene tanulása természetes volt. Erről sajnos nem hivatalos tantervek, hanem fontos személyek (király, hercegprímás, stb.) látogatásakor adott műsorok tanúskodnak.
1809-ben tűzvész pusztított az iskolában és a rendházban. A növendékeket kimentették, a nővérek és az önkéntesek segítettek az oltásban. Gróf Széchenyi István és édesapja Ferenc is részt vett a helyreállító munkában. Megfeszített tempóban dolgoztak. Utóbbi cseréppel befödette a templomot, bezsindelyeztette a sérült épületrészeket és egy plusz emeletet emeltetett az iskolára.
1838-ban a nagy pesti árvíz óriási kárt okozott az egész intézetben. A templom és a földszint vízárban úszott. Ekkor főleg József nádor fia István főherceg segített. Naponta jött királyi hajóval és az első emeletről nyújtotta be az élelmet. A vízállás maximumát kéz jelzi a Váci utcai bejáratnál.
1857. május 5-én Erzsébet királyné látogatta meg először az iskolát és a rendházat.
Ugyancsak külön fejezet idézi fel Liszt Ferenc és az Intézet kapcsolatát. Ő szólaltatta meg először az 1880. március 11-i hangversenyen új Bösendorfer zongoránkat. 1884. április 3-án Liszt Ferenc jelentős jótékonysági koncertet tartott a díszteremben, ami előtt és után is még sokszor.
Felvetődik a kérdés a tanítás nyelvét illetőleg. Bár országszerte a német nyelv volt általános, Intézetünkben már 1860-tól magyarul is tanítottak. Schreiber Janka akkori rendi és iskolai vezető szorgalmazta ezt. Ő vezette be a Népoktatási törvényt az Intézet iskoláiban már 1868-ban.
Időközben a Váci utcai ház kicsinek bizonyult az oktatási feladatok ellátására. Ernyei Anna főnöknő megkezdte az új nagyméretű iskola építését. 1893. október 1-én szentelték fel a mai Irányi – Molnár utcai nagyméretű iskolát. Ekkor már évek óta működött Intézetünkben a tanítónőképző, amelyet 1854-56 között szerveztek. Az országban égetővé vált a pedagógusképzés. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium a rendet bízta meg az új iskolatípus létrehozásával. 1856. november 5-én tehát megnyílt az iskola. Ez volt az országban az első tanítónőképző. Két évfolyamból állott. Szervezete megegyezett a férfi képzőével. 1868-ig a tanítás nyelve német volt, ezután magyar. Elméleti és gyakorlati tantárgyakat tanultak, a vizsga is két fordulóban történt. 1948-ig ugyanezen a helyen működött az öt osztályosra bővült tanítónőképző, amely négy osztályos polgári iskolára épült.
Az első világháború előtt és alatt szorgalmasan működött a hajdani Munkaiskolából kifejlődött Felső Leányiskola, amelyből szintén még a háború ideje alatt alakult a Leánygimnázium.
1915-ben a külső elemi iskola mellett létrejött a tanítóképző hat osztályos osztatlan gyakorlóiskolája, amely rövidesen részben osztott lett.
1917 az úgynevezett Ward Kollégium (Hitoktatónő képző) alapítási éve. Alapítók: P. Bíró Lajos SJ és Almássy Mária IBMV főnöknő.
A kommün napját átvészelve 1920-ban ünnepelték a budapesti intézet fennállásának 150 éves évfordulóját.
1932-33-ban két éves női kereskedelmi szaktanfolyam indult dolgozni vágyó, vagy arra kényszerülő négy gimnáziumot, illetve négy polgárit végzett növendékek számára. A polgári iskola szinte önkéntelenül alakult a Munka- illetve Felső Leányiskolából.
Az iskolatípusokon belül Mária Kongregációk és önképzőkörök működtek. Korszerű fizika- és kémia szertárak és nagyméretű tornaterem állt rendelkezésre. Egyenruha az elterjedt matrózruha volt. A képzősök ünnepi ruhájukat maguk hímezték.
A Váci – Irányi – Molnár utcai iskolakomplexum legmagasabb szintű iskolája a Polgári iskolai tanárképző főiskola volt, amely 1931-ben ünnepelte 25 éves jubileumát. Utolsó igazgatója a nagy tudású és közszeretetnek örvendő dr. Marczell Mihály volt.
Mielőtt Pest ostroma elkezdődött, az egész iskola, a földszinttől a IV. emeletig hadikórházzá alakult. A súlyos sebesülteket folyamatosan hozták, a pályaudvaroktól egyenesen az iskolába. A tantermek, előadók megteltek velük. Műtőt a kémiai szertárban állítottak fel. Csak néhány orvos volt. Az ápolást kizárólag nővérek látták el, éjjel-nappal.
Az ostrom alatt az óvóhelyen negyven izraelita származású gyermeket bújtattak, egy családot és több magánszemélyt is.
1945. január elsején bombatalálat érte az iskolát, a IV. és III. emelet teljesen leszakadt. A háború pusztításai ellenére 1945 júniusában megtartották az érettségi és a képesítő vizsgákat.
1945. augusztus 19-én a Gondviselés felmérhetetlen ajándékaként visszatért hazánkba (a Váci utcai rendházba) a sokat hányatott, Amerikát is megjárt Szent Jobb. 1945. augusztus 20-án kerülhetett sor a II. világháború utáni első Szent István körmenetre. A nővérek késő este beszaladták a főváros elérhető plébániáit és meghirdették az örömhírt. A Szent Jobbot addig, amíg biztos helyre nem került, a Váci utcai kápolnában őrizték. Sokan meglátogatták.
1948-ban a szerzetesrend ezektől az iskoláktól és kb. kétezer növendékétől kényszerült megválni.
A rendszerváltás után elsősorban az öregdiákok kitartó szorgalmazására 1997 szeptemberében 54 első osztályos gyermekkel megindult az új Ward Mária Általános Iskola, amely a 2001-2002. tanévben 4 osztályos gimnáziummal bővült.

Iskolánk jelene

Alapvetően általános tantervű képzést biztosítunk, azonban vannak kiemelt területek, amiket hangsúlyosabban, több esetben csoportbontásban, esetenként magasabb óraszámban tanulhatnak diákjaink.
Kiemelt oktatás-nevelési területeink közül meg kell említeni a nyelvi képzést. Négy választható nyelvet (angol, német, olasz, spanyol) oktatunk, melyek közül az első nyelvet a gimnáziumi osztályokban emelt óraszámban tanítunk. Kiemelt célunk, hogy a diákok lehetőség szerint két nyelvből is használható nyelvtudással, nyelvvizsgával gazdagabban távozzanak a középiskola végén iskolánkból.
Az iskola fejleszteni kívánja a természettudományos tárgyakat, aminek érdekében a tantestület doktori fokozatú, kutatási területen is működő kollégákkal bővült. Elindult az emelt- és alapszintű matematika csoportok bontott oktatása, ahol az emelt szintű csoport még magasabb óraszámban is részesül a képzésben. A természettudományos tárgyakat szaktantermekben oktatjuk, melyek fejlesztése, eszközparkjának korszerűsítése folyamatos feladat.
Az intézményünkben jól felszerelt informatika szaktanterem található. A tanári munkát külön felszerelt terem segíti. A mobil és vezeték nélküli eszközök elterjedésével sikerült lényegében az egész épület területén kiépíteni a vezeték nélküli hálózatot. Az intézmény informatikai rendszerének korszerűsítése, bővítése hosszútávon folyamatos feladat.
A testnevelés órák és az iskolai sport és szabadidős tevékenységekhez egy tornaterem és két tornaszoba biztosít helyszínt, amihez felújított öltözők és vizes blokkok is tartoznak, valamint egy korszerű burkolattal ellátott sportudvar, és egy játszótéri eszközökkel felszerelt rész is teret biztosít kicsiktől a nagyobbakig iskolánk területén. Az alsó tagozatos évfolyamokon, külső helyszínen úszásoktatásban, illetve korcsolya oktatásban is részesülnek tanulóink. Az iskolában működő sportkörök diákjai számos kiemelkedő eredményt érnek el kerület, fővárosi, valamint országos versenyeken.
Az első emeleten, a rendház felőli épületrészben helyezkedik el az iskola könyvtára és olvasóterme. Egyre bővülő könyvtári állományunk büszkeségei a nemrég visszakapott, államosítás előtti könyvtárunk ritkaságai, amelyek között muzeális példányok is vannak a 18. századból. A könyvtár munkáját segíti egy kivetítő-rendszerrel felszerelt, tágas olvasóterem, amely egyformán alkalmas filmvetítésekre, előadások, konferenciák, továbbképzések megtartására, esetenként kiállítások megrendezésére. A közelmúltban egy hangulatos „olvasó-kuckó” is készült a kisebbek számára, ahol egy szőnyegen, babzsák fotelekben nyílik lehetőség az érdeklődőknek ismerkedni a nyomtatott irodalommal.
Az eddig felsoroltakon kívül meg kell említeni még a szintén jól felszerelt, készségtárgyak oktatásához használt termeinket. A 3. emeleten a tágas és napfényes rajzterem ideális környezet az alkotáshoz. Az alagsorban frissen felújított technika-kézműves műhely fogadja az ezermester fiatalokat. Az ének-zene óráknak, valamint a kóruspróbáknak a díszteremként is funkcionáló Tolnay-terem ad helyet, ami esténként sok esetben koncertteremként, vagy színházteremként funkcionál.
Iskoláink oktató-nevelő munkájában hangsúlyt helyezünk a művészeti nevelésre. Ennek célja, hogy diákjaink lehetőséget és ösztönzést kapjanak az önkifejezésre, és megéljék az alkotás örömét. A társastánccal, a néptánccal, a fotószakkörrel, a rajzszakkörrel, a kreatív írással, rádiós szakkörrel, a színjátszószakkörrel, az iskolai kórussal célunk az alkotás örömének és olykor nehézségeinek átéreztetése, átélése, a művészetek iránt fogékony és érdeklődő fiatal generáció nevelése, a mások és maguk örömére való művészeti (és egyéb) tevékenységek népszerűsítése, továbbá a mások előtti megnyilvánulásban való rutinszerzés, előadói készség-fejlesztés (kommunikációs gyakorlat). Mindezeknek felbecsülhetetlenül nagy szerep jut tanulóink érzelmi- és esztétikai nevelésében.
A művészeti nevelés az órarendbe tagozatonként, sávos megoldásban kerül beépítésre. Minden diák kötelezően választ az induló tárgyakból három, az érdeklődésének megfelelő foglalkozást az induló tárgyakból. A művészeti nevelésért felelős igazgatóhelyettes ez alapján osztja be a diákokat.
Egy másik kiemelt területünk a szolgálatra nevelés. Iskolánk küldetése: „a másokért élő, teljes ember nevelése”, így a szociális képességek fejlesztésével is szeretnénk, ha ez egyre jobban megvalósulna. Gimnáziumunkban már az államilag bevezetett közösségi szolgálat előtt kötelező volt a 9-11. évfolyamokon az ún. Szeretetszolgálat végzése. Diákjaink minimum 50 órát töltenek rászoruló emberekkel: óvodában segítenek; kórházakban betegeket látogatnak; lemaradt diákokat korrepetálnak; fogyatékkal élőknek segítenek; időseket látogatnak és gondoznak; színházat szerveznek; segítenek a házimunkában. A diákok életre szóló élményt szereznek, amely fejlődésükhöz, emberi kiteljesedésükhöz járul hozzá: empatikusabbak, érzékenyebbek lesznek embertársaik iránt. A szolgálat helyszínét önként választják és naplót vezetnek a vállalt feladat eseményeiről. A szolgálat élményeit menetközben osztályfőnöki órákon megosztják egymással, értékelik, esetmegbeszéléseket tartanak, reflektálnak a felmerülő problémákra. Év végén a diákok beszámolnak a Szeretetszolgálatban végzett tapasztalataikról.
Iskoláink életében kiemelkedően fontosak lelki programjaink. Diákjaink természetes módon, minden évfolyamon hitoktatásban részesülnek. Az alsó tagozatosok körében mód nyílik a szentségi élet útján való első lépések megtételére, az elsőáldozás ünnepélyes megtartására. Gimnáziumi és zeneművészetis osztályaink minden tanév elején három napos lelkigyakorlaton vesznek részt. Időszakonként gyónási alkalmakat szervezünk tanulóinknak. Az állami ünnepek mellett az egyházi év ünnepeit is közösen tartjuk meg, melynek a Belváros templomai, elsősorban a Belvárosi Szent Mihály Templom és az Egyetemi Templom adnak otthont. A böjti időszakokra (advent, nagyböjt) lelki napok keretében hangolódunk rá, valamint iskolánk névadójának ünnepnapján, január 31-én a Hivatások Napja eseményeivel irányítjuk rá figyelmünket lelki életünk fontos területeire.
Iskolánk életébe igyekszünk a családokat is bevonni. Szorosan együttműködünk a nevelési kérdésekben a szülőkkel. Gyermekvédelmi felelős és fejlesztőpedagógusok segítik ebben a szülők és a tanárok munkáját, hogy egészséges, a mindennapi életben helytálló fiatalok hagyják el iskolánkat. Két jelentős családi esemény kerül megrendezésre évről-évre hagyományosan: a Ward Weekend, amely egy közösségépítésre fókuszált családias, sportos rendezvényünk, valamint a tavaszi időszakban megtartott Zarándoklat, amelyben közösen éljük meg az „úton levés” élményét.
Az iskoláinkban tanuló diákokat rászorultságuk és támogatási kérelmeik alapján különböző területeken tudja anyagilag is támogatni a Ward Mária Iskola Alapítvány. Elsősorban kulturális programokhoz nyújtanak anyagi hozzájárulást, illetve az iskolai étkeztetésben, valamint a tankönyvek megvásárlásában segítik a családokat.
Intézményünk az elmúlt években is számos pályázaton, projektben vett részt. Ezek közül kiemelkedik a 2010-2012. között lebonyolított két nemzetközi Comenius projekt. Diákjaink és a projektben résztvevő tanárok két területen is együttműködést alakítottak ki külföldi iskolákkal, akik ebben az időszakban megfordultak nálunk, és a mi résztvevőink is külföldi tanulmányutakon vehettek részt.
Jelenleg folyamatban van két TÁMOP kiírásra, iskolánként beadott, összesen négy pályázatunk elbírálása. A 140 millió forintot meghaladó összértékű támogatás elnyerésével számos oktatás-nevelési terület fejlesztése válik elérhetővé intézményünk számára. Ezek közül kiemelt területek a tehetséggondozás (4-5 képességterületen), képzések és programok megvalósítása az idegen nyelvi kompetenciák, a természettudományos tárgyak, az infokommunikációs technológiák használata terén, valamint önismereti és pályaorientációs programok elindítása, fejlesztése terén.
Az elmúlt években a régi épületegyüttes átfogó felújítási terveire pályázatot írt ki a Congregatio Jesu Szerzetesrend. A pályaművek elbírálása után kiválasztásra került az a terv, amely a jövőben, fokozatosan megvalósításra kerül. A munkálatok a nyári, tanítás nélküli időszakban haladnak lépcsőzetesen előre. Ennek keretében már két lépésben jelentős felújítások mentek végbe. Az épület energetikailag és gépészetileg jelentősen megújult. Ennek finanszírozásához egy elnyert KEOP pályázat nyújtott jelentős forrást. A tervek megvalósításának folytatásához újabb pályázati lehetőségekre, támogatásra lesz szükség.
Bízunk benne, hogy a régi értékekre alapozva egy új, modern, innovatív oktatási intézményt fogunk tudni létrehoz Budapest-Belváros szívében!

Ward Mária 1585-ben született az angliai Mulwith-ben, Ripon közelében. Ezekben az évtizedekben az anglikánok véresen üldözték a katolikusokat. A felnövekvő Mária megélte, hogy emberek a hitükért vagyonukat, otthonukat, akár becsületüket és életüket is kockára tették. 15 éves korában rokonai körében részese volt egy olyan beszélgetésnek, amely a szerzetesi élet kiválóságáról folyt. Akkoriban Angliában már nem működhettek kolostorok. Máriában felébredt a vágy a szerzetesi élet után. Mind családtagjai, mind pedig barátai vissza akarták tartani attól, hogy szerzetbe lépjen. Úgy gondolták, hogy a katolikus hit megerősödését jobban elősegítheti, ha férjhez megy, és gyermekeket nevel, akik majd szintén továbbadják hitüket utódaiknak. Mária szinte éjjel-nappal imádkozott és vezekelt. Szíve mélyéből arra kérte Istent, hogy teljesítse be rajta akaratát. Máriát elöntötte az a bizonyosság, hogy Isten vele van.

Angliában azonban akkor nem lehetett kolostorba lépni, ezért hajóra szállt és elhagyta hazáját. Isten hívására válaszolva és lelki atyjának tanácsára a flandriai St. Omerben belépett egy klarissza zárdába. 21 éves volt ekkor. Szíve vágya volt, hogy kórusnővérként zsolozsmát imádkozzon, és szemlélődő életet éljen. Erre nem volt lehetősége, csak a laikus nővérek közé vették fel. Imádságra szinte semmi ideje nem maradt, mert naphosszat koldulnia kellett. Az ott töltött 9-10 hónapja azzal végződött, hogy egy vizitátor atya észrevette és szóvá tette, hogy ez a típusú szerzetesi élet nem neki való. Mihelyt elbúcsúzott a nővérektől, elhatározta, hogy angol nők számára klarissza kolostort alapít. Mária tehát jelölt lett saját alapításában, és úgy gondolta, hogy célhoz érkezett. A benne támadt kétségeket, mint kísértéseket utasította el. 1609. május 2-án azonban úgy érezte, hogy belső hang szólítja, valami mást kell tennie. Nem maradhat Szent Klára rendjében. Hogy mi legyen ez a más, azt nem tudta.
Rövid idő múlva visszatért Angliába. Londonban az emberek lelki gyógyulásának szentelte életét: sokakat készített fel a szentségek fogadására, gondoskodott róla, hogy papok titokban is kiszolgáltassák azokat, ápolta a betegeket. Nagy veszedelmek közepette embereket erősített meg katolikus hitükben. Mindennek minél észrevétlenebbül kellett történnie. Tevékenységének gazdag gyümölcse volt, és közben belső élménye támadt: bizonyosságot nyert arról, hogy az, amire hivatott, Isten dicsőségére lesz. Londonban barátnők csatlakoztak a bátor fiatal nőhöz. Velük tért vissza 1610 körül St. Omerbe. Angol lányok katolikus nevelésére vállalkoztak a biztonságos Flandriában. Sok angol nemes bízta rájuk leánygyermekét. Megbizonyosodott arról, hogy Isten olyan új szerzetesi közösség alapítására hívja, amelynek tagjai átadják magukat Istennek, és szabadok az emberek üdvösségének szolgálatára. Az 1611-es év végén Mária belső hang útján megértette, hogy közösségét milyen módon építse fel: „Vedd a Társaságét…” (Tudniillik a Jézus Társasága Rendalkotmányát.) „… a generális sohasem fogja megengedni, menj el hozzá mégis.” E szavak olyan nagy fényességet adtak neki, hogy teljesen biztos volt abban, hogy a felismerés Istentől származik.
Nők számára apostoli rend alapítása az akkori időkben forradalmi kezdeményezés volt. A női szerzetek férfirendek irányítása alatt szigorú elzártságban (klauzúrában) elsősorban saját lelkük üdvözítésén és tökéletesítésén fáradoztak. Ward Mária a jezsuita rend alapszabályait akarta átvenni női közösségekre alkalmazva, saját legfelsőbb elöljáróval, klauzúra nélkül, szabad mozgási lehetőséggel az emberek üdvének munkálására.
A fiatal közösség St. Omerben, Lüttichben, Kölnben, Trierben, Rómában, Nápolyban, Perugiában, Münchenben, Pozsonyban, Prágában és Bécsben intézeteket alapított fiatal lányok tanítására, nevelésére.
Ward Mária háromszor ment Rómába, hogy Intézete számára a pápa jóváhagyását elnyerje. Személyes találkozásuk után bízvást remélhette, hogy ez sikerül, de művének újszerűsége sok ellenfelet szerzett neki. A szentatya által kinevezett bíborosi testület előtt bátran védelmezte ügyét, de életében nem nyerte el az óhajtott jóváhagyást. Sőt a bíborosok nyomásának engedve VIII. Orbán pápa 1631-ben feloszlatta a meglevő házakat, és őt eretnekség gyanúja miatt fogságba vetette. Az inkvizíciós vizsgálat ugyan felmentette, de a szerzetesrend csak a II. Vatikáni Zsinat után, 1978-ban nyert pápai jóváhagyást.
Ward Mária alávetette magát az egyház ítéletének, de továbbra is rendületlenül hitt abban, hogy Isten a maga idejében diadalra viszi ügyét. Ebben a hitben halt meg 1645-ben Angliában a Yorkhoz közeli Hewarthban.
A 2002-es generálkongregáció határozatának egyházi jóváhagyása után a közösség 2004. január 30-án vette fel hivatalosan a Boldogságos Szűz Mária Intézete (IBMV) helyett - az alapító szándéka szerint Jézus nevét - a Congregatio Jesu nevet, valamint teljes terjedelmében átvette a jezsuita Rendalkotmányt.

A fenntartó Congregatio Jesu szerzetesrend szándéka, hogy a budapesti iskola stratégiai intézmény legyen. Kiemelt eszköze az apostoli rendnek, ahol a TUDÁS-LELKISÉG-SZOLGÁLAT küldetést megvalósítva, az oktató-nevelő munkát végző világi munkatársakkal közösen formálják a jövő generációját, akik a teremtett világ iránt, és embertársaik iránt felelős tagjai lesznek a jövő társadalmának.