2019. október 13-15.

Vasárnap reggel nagy lelkesedéssel gyülekeztünk a Keleti pályaudvar várótermében, kezdetét vette az igen sok átszállással tarkított utunk. Nem csak a magam nevében beszélek, ha azt mondom, hogy már az utazás alatt elkezdődött az ismerkedés a különböző osztályban vagy szakon tanulók között. Érkezésünkkor saját szemünkkel láthattuk, hogy ez a kis falu milyen gyönyörű természeti környezetben található. Szállásunk a helyi művelődési ház volt, ahol csodálatos ebéddel vártak minket. A szobák elfoglalása után egy rövid sétára indultunk a falut körülölelő erdőbe. Az ősz színei és a csend mindannyiunkkal elfeledtették a fővárosi forgatagot. Visszatérve felfedeztük a falut, boltot és egyéb szolgáltatásokat nyújtó helyeket keresve. Vacsora előtt egy előadást hallgathattunk meg Ájról, ahogyan az évek alatt fejlődött, a helyi önkormányzat többszörösen újraválasztott polgármesterétől. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a hangszerek is előkerüljenek. Elpróbáltuk a másnapi koncertünk műsorát majd az este zenével, táncházzal és sok-sok beszélgetéssel zárult.

Hétfőn a reggeli után egy hosszabb túrára indultunk, úti célunk a tornai vár volt. Gyönyörködtünk a csodálatos kilátásban, szerencsénkre az idő is kellemes volt. Sétánk végén ebédeltünk, majd kicsivel később néhányan előadásokat tartottunk a többi diáktársunknak, Vargyas Lajos  Áj zenei és néprajzi monográfiáját fejezetenként feldolgozva.

Ezután kezdetét vette a sürgés-forgás, próbák az esti koncertre, hangolás, színpadrendezés. Minden szobából más zene szűrődött ki. Nagy meglepetés volt látni, hogy a helybéliek megtöltötték a dísztermet és még hozni kellett székeket, hogy mindenki elférjen. Szerintem mindenki nevében beszélhetek, hogy nagyon megható érzés volt a színpadon állni, énekelni, zenélni. Akárhányszor felnéztem, a mosolygó közönséget, tanáraimat, diáktársaimat láttam. A sok összenézés nagyon köszönhető volt az elmúlt napoknak, ahol megismertük egymást jobban, mint az elmúlt években. A koncertet egy közös Áj falusi összeállítással zártuk, a közönségből, főleg az idősebbek ismerték a dallamokat és halkan énekelték velünk. A végén egy bácsi hegedült is nekünk egy dallamot. Vacsora után az esténket a mulatsággal folytattuk, éjszakába nyúló zenéléssel. Amikor megkérdeztük, hogy mikor volt itt ekkora vonós zenekar, azt mondták, hogy talán még soha.

Másnap reggeli után mindannyiunk számára egyértelmű volt, hogy innen még nem szeretnék hazamenni. Nagyon köszönjük tanárainknak a kiváló szervezést és a remek hangulat fenntartását, valamint az ájiaknak, hogy szeretettel és mindig finom vacsorával vártak minket. Búcsúzkodás után buszra szálltunk és elindultunk hazafelé. Utazás közben elkezdtük kipihenni az elmúlt napok fáradalmait. Az iskolába visszatérve is sokszor emlegetjük az áji történeteket. A rövidsége ellenére nagyon tartalmas tanulmányi kirándulást tudhatunk magunk mögött.

Hauser Veronika, ötödéves népzenész