A terrorizmus napjainkban egy 15 éves budapesti fiatal számára is létező, és fontos probléma, még akkor is, ha hazánk főleg a megelőzésből veszi ki a részét.

A terrorizmusnak két főbb formája van az, egyéni terrorizmus, amit egy ember saját hatáskörben hajt végre, és a szervezett terrorizmus, amelyet bizonyos illegális terrorszervezetek szerveznek, és hajtanak végre. Ezeknek a szerveknek komoly fegyverkészletei, kiképzései, harcosai vannak. Ilyenek például az Al-Kaida, a Boko-Haram és az utóbbi időben igencsak elhíresült ISIS. Ennek a szervezetnek a lefejező akciói már szinte megszokottá váltak a közel-keleten. Nemrég a Boko-Haram egy egész falut bombázott szét, a Kouachi fivérek pedig az Al-Kaida jemeni szervezetének tagjai voltak. A nagy terrorszervezetek ma is, Európában is munkálkodnak! Pályázatomban éppen ezért a szervezett terrorizmusról fogok bővebben beszélni.

Sajnos kijelenthetjük, hogy a terrorcselekmények mindennapossá váltak, de a terrorelhárítás is megpróbál lépést tartani a terrorizmus fejlődésével. A 2001. szeptember 11-i nagyszabású terrorakció óta ugyan sokat szigorodott a rendszer, de azért még így is átcsúszik egy-egy ember az ellenőrzésen. Általában elmondható, hogy ha az akciót a megelőzési fázisban nem sikerül lefülelni, és az elkövetők végrehajtják a cselekményt, akkor a nagy katasztrófa nem kerülhető el. A rendőrség, a terrorelhárítás nem tud olyan gyorsan kiérkezni, hogy megállítsa az akciót.

A megelőzés egyik fellegvára az Amerikai Egyesült Államok. Egyes vélemények szerint azonban nem kéne Amerikának erőszakkal beavatkoznia olyan konfliktusokban, ahol őket nem érte semmilyen sértés. Nem azt gondolom, hogy büntetlenül kéne hagyni az ISIS terrorakcióit, de az amerikai akciók sokszor civil áldozatokat is követelnek.  Amerika véleményem szerint túl nagy erőkkel avatkozik be a konfliktusba. Az ISIS már megfenyegette személyesen Barack Obamát, egy videó üzenetben azt üzenték, hogy egész Amerika gyarmattá tételét tervezik, beszéltek továbbá a kurdok elleni támadásról is, mert a Kurdok kollaboráltak az USA-val, és segítették katonai akcióikat, de videó üzenetekben megemlítették Franciaország és Németország bombázását is.

Franciaországban eközben a muszlimokkal szembeni bizonytalanság annyira kiéleződött, hogy egy 7 éves (muszlim) kisgyereket hallgattak ki, mert a Kouachi testvéreket éltette, és nem volt hajlandó részt venni az iskola megemlékezésén.

Az említett terrorcselekmények elkövetői gyakran vallásukban való megsértettségükre hivatkozva hajtják végre tetteiket. Erről a megsértettségről szeretnék most kicsit részletesebben írni, de ehhez kicsit mélyebbre kell ásni.

A vallásukban megsértett embereknek nincs védekezési lehetősége egy olyan Európában ahol kimondták azt, hogy a szólásszabadság előrébbvaló, mint a vallásszabadság. Egy-egy kép, cikk, vicc, nyilatkozat, megjegyzés, film jobban megsértenek bizonyos vallási felekezeteket, mint azt a szerzőik gondolnák.

Európa és az arab országok földrajzilag ugyan közel vannak egymáshoz, de történelmük, társadalmi berendezkedésük, és kultúrájuk különbözik. Míg Európában hódít a liberalizmus, addig Arábiában egy feudalista jellegű társadalmi rendszer jellemző, amiben a vagyon és a föld a fontos. Bár az európai liberalizmus véleményem szerint jelen formájában szinte működésképtelen, túl nagy mértékben, rugaszkodott el hagyományaitól, eredeti társadalmi berendezkedésétől, és ősi vallásától, a kereszténységtől, alig néhány évtized alatt. Ezzel szemben a feudalizmus jegyeit mutató társadalmi berendezkedés sem a legideálisabb, nem véletlen, hogy Európa is kitört ebből a rendszerből. Ennek a két társadalmi rendszernek az ütközése okozza a probléma gyökerét: a liberális Európa nem ad teret a feudalizmus egy központi elemének a vallásnak. A feudalizmus pedig a liberalizmus alapját személy szabadságát korlátozza.

 A mai Európában akit rágalmaznak, faji alapon megkülönböztetnek, akit személyében megsértenek, mind védekezhet. De akit vallásában megsértenek annak semmi eszköze nincs a védekezésre. A túlnyomórészt nem mélyen hívő európaiak nem értik, hogy arabokat és más európaiakat is megsértenek, a Charlie Hebdo keresztény és mohamedán szentekről, prófétákról rajzolt szatirikus rajzai. A szólásszabadságnak nem azt kellene jelentenie, hogy bárki bárkiről bármit (valóst, valótlant) állíthat bármilyen kontextusban.

Nyugat-Európában egyre többen vannak azok emberek akik nem érzik át tetteik súlyát és nem vállalnak értük felelőséget, az emberek egy része olyan tapintatlan, érzéketlen, hogy azt, hogy valakit megsértenek, azt már fel se fogják. A média az olvasóknak akar megfelelni, így hát az is egyre jobban telítődik alpári, bántó „szórakoztató” elemekkel. Nyilván persze léteznek, teljesen, vagy jórészt tiszta humorú források és mindig van, aki felszólal a megbántók ellen.

A megoldás az lenne, ha mi, európaiak, valahogy megtalálnánk a közös hangot az például az Európában élő arabokkal, és integrálnánk őket a társadalmunkba. Munkát, megélhetést tudnánk nekik biztosítani, és lehetőség szerint minél többjüknek élhető körülményeket. Biztosítani kéne továbbá kissebségi jogaikat, és vallási szabadságukat. Vallásukban való megsértésüket és faji alapú megkülönböztetésüket minél jobban vissza kellene szorítani. A fentiekhez szükséges, hogy a bevándorlók teljesen ismerjék és elfogadják új országuk törvényeit, szokásait, nyelvét és az új ország lakosainak pedig a bevándorlók kultúráját kéne ismerni. Vissza kéne szorítani az illegális bevándorlást is.

Személyes véleményem a terrorizmusról, hogy értelmetlen gyilkolás, de tudom, hogy például a muzulmán elkövetők nagy része vallási indíttatásból teszi a pusztítást. Ez a mi vallási hátterünk és kulturális nézeteink szerint elfogadhatatlan. Éppen ezért fontos egymás kultúrájának kölcsönös ismerete.

Külön köszönöm édesanyám, Jászné Kajmádi Mónika segítségét!

Jász Mihály

Budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium

9. b osztály