– Disznóvágás, avagy hogyan készülnek és kerülnek a kolbász, hurka, hájas tészta
és egyéb finomságok az asztalra –

Hozzávalók:

Végy egy lelkes csapatot (12.a osztály!!!), akit egy még lelkesebb csapattag, disznótort bevállaló és gyakorlott lebonyolító, Pilisi Andor, „beoltott” és meggyőzött a disznóvágásról avagy a hasznos és tartalmas szabadnap eltöltésének lehetőségéről Budakeszin február utolsó napján.

Végy hozzá jószívű és jó szándékú segítőket, akik biztosították a tárgyi feltételeket (perzselő, üst, utánfutó, pb gázpalack, méretes edények és egyéb disznótor-kellékek…)

S nem utolsó sorban végy egy sertést (mi 80 kilósat vettünk), mert nélküle nincs disznótor.

A szabadnap sikeréhez hozzájárult még a csodaszép napsütéses időjárás; a közös munkát átjárta a jó hangulat, a felfedezés öröme, az együtt-lét és a végén a jóleső fáradtság.

Szorgos kezek munkáját dicsérte az elkészített finomságok sora, amit jóízűen falatozgattunk: hagymás sült vér, fokhagymás sült máj és sült hús, húsleves, szilvalekváros hájas tészta és a végén megkóstoltuk az általunk töltött kolbászt savanyúkáposztás-fokhagymás ágyon sütve. Fatima finom palacsintával koronázta meg a kulináris ételek sorát.

A hurkából, kolbászból, töpörtyűből, zsírból otthonaink asztalára is került. Köszönjük a szülőknek, és egymásnak ezt az élményt, hogy együttesen megtapasztalhattuk: mennyi és milyen fáradtságos munka van egy-egy étel elkészítése mögött!

Brigitta nővér

Amikor felvetődött a disznóvágás mint program a szabadnapra, eleinte nem nagyon lelkesedtem érte - nincsenek kifejezetten kellemes emlékeim az első disznós megmozdulásról, amin még régebben részt vettem, mindenesetre azért készültem a péntekre, ahogy a többiek is, és konzultáltam a családi szaktekintéllyel a sütésről. 

De ahogy beindult a napunk, tudtam, hogy jó döntés volt megszavazni ezt a programot, mert a szervezés tökéletes volt és az osztállyal tényleg valódi élményként éltem meg az egészet. Jó volt kivenni a részemet a munkából, órákon át bíbelődni a hájas tésztával, és aztán elégedetten szemlélni a végeredményt - még akkor is, ha az első adag jól odaégett abban a szovjetuniós sütőben, hiába járőröztünk előtte szünet nélkül és bűvöltük a hőfokot.

Nem számítottam rá, hogy ez a péntek így sikerülhet, és erről is marad egy olyan emlék, amire majd szívesen gondolok vissza a gimis éveimből.

Nyikom Alexandra, 12.a