Iskolánk három tanulója (Havass Blanka 9.a, Nagy Csenge 10.a, Urbán Veronika 8.a) abban a különleges élményben részesültek, hogy ezen a télen saját otthonaikba befogadtak két argentin-magyar lányt, Sofit és Emmát. 

Sofi és Emma Buenos Airesben élnek magyar felmenőkkel rendelkező családokban, és hétvégenként egy magyar iskolába, a Zrínyi Ifjúsági Körbe járnak azzal a céllal, hogy elsajátítsák a magyar nyelvet, valamint, hogy Magyarországgal és a magyar kultúrával kapcsolatos ismereteiket bővíthessék.

Az Argentínában található magyar iskola minden évben lehetőséget biztosít néhány tanulónak arra, hogy két hónapot Magyarországon töltsenek. Ebben az évben iskolánk három tanulója fogadta Sofit és Emmát, akiket tanulóink saját otthonaikban szállásoltak el hazánkban való tartózkodásuk ideje alatt. Az itt töltött idő során mindannyian közös élményekkel gazdagodtak, baráti kapcsolatok alakultak ki közöttük, illetve nyelvtudásukat is fejleszthették.

Az alábbiakban Havass Blanka 9.a és Nagy Csenge 10.a osztályos tanulók beszámolói olvashatóak.

Nagyon örültem, amikor lehetőségem nyílt cserediákot fogadni, mivel szeretek új embereket megismerni és ezáltal fejlődni. Sofiban egy életvidám argentin lányt ismertem meg. Az első napok nehezen teltek. Most volt először ilyen távol a családjától és nekünk is össze kellett rázódnunk. Velünk ünnepelte a karácsonyt és az újévet. Januárban együtt kezdtük az iskolát. Sofinak nem volt könnyű dolga, mert nehezen értette meg magát. A nálunk töltött egy hónap alatt nagyon megkedveltük egymást és egy életre szóló kalandot kaptam. Remélem, hogy megtartjuk ezt a jó viszonyt és valamikor én is ellátogathatok hozzájuk.

(Havass Blanka 9.a)

Sofi hozzánk január végén érkezett. Az elején nagyon izgultam, hogy mindent jól csinálok-e, és hogy jól érzi-e magát. Az első két nap még ismerkedősen telt, hogy megszokjuk egymást és megismerjük egymás szokásait. Majd ahogy elkezdtünk suliba járni kirajzolódtak a napi rutinjaink. Általában a suliban nem töltöttünk annyi időt együtt, de este, amikor mindketten otthon voltunk akkor igazán sokat tudtunk beszélni. A szüleim nem igazán tudnak angolul, így velük Sofi csak a magyarul beszélt, de így is megértették egymást. Sofi mesélt nekünk Argentína történelméről és a saját családjáról is, amely nagyon megható volt. Eközben jöttem rá, hogy mennyire hálás és boldog vagyok a származásomért. Ez az egy hónap elég gyorsan eltelt, de nagyon sok minden történt. Sofival sokat beszéltünk róla, hogy milyen jó lenne, ha én
is ki tudnék menni hozzájuk, így lehet ezen a nyáron lesz rá lehetőségem. A családjával is volt szerencsém egy kicsit megismerkedni és nagyon aranyosak voltak. Amikor Sofit a repülőtérre vittük ki, az elmúlt egy hónapról beszélgettünk. Csodálkoztunk, hogy milyen gyorsan eltelt, és hogy milyen jó dolgok történtek. Sofi azt mondta, hogy nagyon megszerette a családomat és az osztályomat is. Nagyon örült, hogy hozzánk jött, mivel nagyon sok mindent adtunk neki, és nagyon hálás érte. Sofi hozott nekünk egy-két ajándékot Argentínából, így mi is adtunk neki. A búcsúzkodás elég érzelmesre sikerült, de azóta is tartjuk a kapcsolatot és tervezzük a nyarat. Én nagyon is hálás vagyok ezért a lehetőségért.

(Nagy Csenge, 10.a)