Gerald Durrell: Istenek kertje

A projektről - belülről

2014. március 27-30-ig lehetőségünk nyílt részt venni egy különleges iskolai projekten. A program lényege az volt, hogy iskolánk régi tehetséges színjátszósaival egy szabadon választott  novellát dramatizáljunk és adjuk elő.

Már az is nehézségekbe ütközött, hogy kiválasszuk a megfelelő művet, mivel nagyon kevés fiú állt rendelkezésre. Végül Gerald Durrell Istenek kertje című szerzeményére esett a választásunk. Nagyon érdekes, és meglepően nehéz volt szerintem a novella színpadra vitele. Én nagyon élveztem a munkát. Kéthetente két órát öltöttünk el és bár az elején kicsit döcögősen haladtunk, végül sikerült elvégeznünk a feladatot. Különösen a jelmezek és a kellékek beszerzése volt bonyolult.

A legnagyobb élményt és kihívást azonban a Százhalombattán eltöltött 4 nap jelentette. Itt kellett a darab színpadi előadását igazán nagyszerűvé és élvezhetővé tenni.

Nagyon jó hangulatban telt el ez az ún. "intenzív hétvége". Csütörtökön este érkeztünk meg a helyszínre. A kiadós vacsora után egy filmmel pihentük ki fáradalmainkat.

Másnap leginkább a hiányzó díszletek és kellékek beszerzésével, valamint elkészítésével foglalatoskodtunk. Az ottani cserkészotthon (1026. sz. Szent László Király cserkészcsapat otthona) volt aznap a fő tevékenykedési helyünk. Miután sikeresen elvégeztük a napi feladatot, visszamentünk a szállásra, és a fennmaradó időt szövegtanulásra fordítottuk. Este még egyszer egy olvasópróbát tartottunk, ahol kiderült, hogy este még egy kicsit tanulmányozni kell majd a szöveget.

Szombaton már tényleg elkezdődtek a próbák. Volt ahol újításokat próbálgattunk, volt amikor néha kicsit összezavarodtunk  szövegben, és bizony voltak olyan próbák is, amik nevetésbe fulladtak.

Szerintem érezhető volt, hogy minden próbával egyre jobb lett, ahogy mertünk jobban játszani egymással, és ahogy egyre jobban megismertük a szerepeinket. A szombati nap végére már kezdett látszani a fény az alagút végén.

Vasárnap már csak az utolsó csiszolások fértek bele. Egyszer elpróbáltuk, mintha éles helyzetbe lennénk, aztán elmentünk misére. A mise után pedig egy főpróba és egy jelmezes főpróba fért még bele. A jelmezes főpróba végén már kezdett kicsit görcsbe rándulni a gyomrunk. Az első nézők érkezésekor pedig mindenki nagyon izgult már.

Szerencsére az előadáson mindenki addigi a legjobb formáját nyújtotta, és nagyon nagy sikerünk volt. Az előadás után mindenki nagyon megkönnyebbült, és elismerően gratuláltunk egymásnak.

Voltak kifejezetten vicces momentumai az ottlétünknek. Az étkezéseket mindenképp ide sorolnám. A pályázat szövegében benne volt, hogy az ifjú tehetségeknek "bőséges és tápláló" étkezéseket kell biztosítani. Nem volt olyan evés, ahol legalább ötször el ne hangzott volna ez. De szerintem Viki néni bőven eleget tett ennek a feltételnek. Lévén, hogy ő maga "battai", ismerte az erőviszonyokat, így nem volt olyan reggeli, ebéd vagy vacsora, ahonnan korgó gyomorral távoztunk volna.

Magam és a többi szereplő nevében is ezúton szeretném megköszönni Magyar Viktória tanárnő fáradozásait. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, és senki nem bánta meg a sok befektetett energiát.

       Jász Márton 9.o. 

És az előadásról - kívülről

Számomra nagy meglepetés volt ez az előadás. A közönségnek nagyon tetszett, ahogy nekem is. Voltak gyerekek, akik az előadás végén maguk között beszélgetve abban reménykedtek, hogy az csak szünet, és még lesz folytatás.

Nagyon ötletesek voltak a díszletek, a diákok otthonosan mozogtak a színpadon. A műsort nem csak hozzátartozók nézték meg, sokan voltak helyiek, százhalombattaiak, akik ugyancsak nagyon élvezték az előadást.

Összességében nagyon szórakoztató és érdekes volt.

Farkas Henrietta 10.b