Szakmai beszámoló a 7. évfolyam Erdélyben tett kirándulásáról, mely a magyar állam támogatásával a Határtalanul program kereteiben valósult meg 2023. március 20. és 24. között.

A budapesti indulás után első nagyobb megállónk Aradon volt, ahol megnéztük a Szabadság szobrot és megemlékeztünk a hős aradi vértanukról.

A dél-erdélyi autópályán utunkat a távoli Fogarasi havasok kísérték, melyek magasabb pontjait még javában hó borította.
Következő nagyobb megállónk Déva városa és vára volt. A várba való felkapaszkodás még az
edzettebbeket is kihívás elé állította. A vár még mindig épül, illetve felújítás alatt állt.

Ezt követően nagyot sétáltunk a szépen felújított belvárosban, majd találkoztunk a Csaba testvér által vezettet gyermekotthon lakóival. Adományainknak szívből örültek.
Másnap Vajdahunyad felé vettük az irányt és megtekintettük a zegzugos, igazi középkori jelleget keltő

Másnap Vajdahunyad felé vettük az irányt és megtekintettük a zegzugos, igazi középkori jelleget keltő Hunyadi várat.

Dél-Erdélyben korábban nagy számban éltek szászok, akiknek épített öröksége még mindig gyönyörű. Élmény volt sétálni Nagyszeben szépen helyreállított főterén.
 

A napunkba még Kerc, egykor ciszterci kolostorának romjai is belefértek.

Másnap Alsócsernátonban ellátogattunk a Haszmann Pál Tájházba és Múzeumba, ahol a székelység történelmével, néphagyományával ismerkedtünk meg.

Prázsmár erődtemploma és az azt körülvevő falak lakásai egészen elképesztő tanúbizonysága az emberek túlélésért vívott küzdelmének. A település lakossága képes volt a falak közé menekülni és dacolni az ellenséggel egészen hosszú időn át.

Brassó főtere, a Fekete templom, a Katalin kapu igazi időutazás volt számunkra a középkor évszázadaiba.

Folyamatosan közelítettünk az igazán magyar vidékekre. Ezt jelezte Gábor Áron halálának helyszínén felkeresett emlékpark is.

Kézdivásárhelyen az Incze László Céhmúzeumban szakavatott vezetés mellett bepillantást nyertünk a közép- és újkori céhes iparágakba, majd megtekinthettük még a híres babamúzeumot is.

A Szent Anna tó sokunkban mély élményt hagyott. A fantasztikus természeti környezet, az ébredő természet felüdülés volt számunkra.

Csíksomlyón nagyon szerettünk volna megállni és erre alkalmunk is nyílt. Jó volt hazatérni a Szűzanyához. A Tolvajos tetőn, a három kereszt tövében megemlékeztünk a csíksomlyói búcsú fogadalmáról, a honfoglalásról és Márton Áron püspükről.

Székelyudvarhelyen egy nagy séta keretében megtekintettük a bálvárost és a Vasszékely szobrát, mely Udvarhely és a székelység ikonikus ábrázolása.

Agyagfalván bepillanthattunk egy erdélyi magyar iskola mindennapjába. A képen a tanáriszoba látható. Még ugyanezen községben hosszan elidőztünk a híres agyagfalvi gyűlés emlékére felállított és a székelység történelmét feldolgozó múzeumban, ahol nagyon lelkes vezetőnk részletesen elmagyarázott mindent.

Hazautazásunk napjának utolsó programja Bögöz falu Árpád-kori temploma volt, ahol a református lelkész asszony gondolatai szépen kiegészítették a sok évszázados falfreskók mondanivalóját.

Végül következzen néhány sok a résztvevő diákok tollából, visszaemlékezéseiből:

Nagyon sok szép és jó dolgot láttunk ezalatt az öt nap alatt, de talán a legjobb mégiscsak a Drakula kastélya volt. Egy nagyon szép magas hegyen volt az építmény, gyönyörű kilátással. A vár belülről nagyon érdekes volt. Nekem személy szerint a vár ablakából nyíló kilátás volt. Ha az embernek van egy kis ideje és kedve akkor érdemes ide legalább egyszer ellátogatni.

Nekem nagyon sok minden tetszett Erdélyben, de mégis volt valami, ami kifejezetten más volt, mint a többi hely. A Szent Anna – tó. Mikor odaértünk valami lenyűgöző táj fogadott minket, mintha egy filmben lettünk volna. A tó vize annyira sima volt, hogy a táj egy az egyben visszatükröződött róla. Egyszerűen azt hittem, az idő itt megállt és bármeddig lehet gyönyörködni a látványban.

Sok ideig szemléltük ezt a rendkívül gyönyörű tájat. Medvét nem láttunk, bár szívesen láttam volna egyet a távolban. Jó érzés volt elszakadni a civilizációtól és erdei ösvényeken barangolni.

Sehol nem éreztem azt a nyugodt csendességet, amely elfogott a tónál. Smaragdzöld vize visszaverte a napsugarakat és így szó szerint szemkápráztató volt a látvány. A tónak és környezetének olyan csodálatos ereje volt, amit örökre meg fogok őrizni.

Erdélyi utazásunk 5. napján ellátogattunk a bögözi református templomba. Beléptünk a padok közé, ahol egy nagyon különleges és szép látvány fogadott bennünket. Több kor, s azoknak különböző stílusjegyei jelentek meg. Vezetőnk elmondása alapján a három történet, legenda a múltat, a jelent és a jövőt is ábrázolhatja. Nagyon örülök, hogy ezt a gyönyörű templomot is megnéztük és ezáltal megismerhettük Bögöz egyik legnagyobb büszkeségét.

Nekem Erdélyben a kedvenc helyem Brassó volt. Brassóban megnéztük a Fekete templomot.

Nekem az erdélyi út során nagyon sok minden tetszett, többek között a Szent Anna-tó, a skanzen, de a Vajdahunyad vára volt a legjobb. Először, amikor odaértünk, nem tűnt olyan elképesztőnek, de amikor bementünk… Nagyon szép volt a kilátás a délelőtti napsugarak fényében. Volt alattunk egy kis csörgedező patak, ami csak úgy szikrázott a nap fényében.

Köszönjük mindenkinek ezt a felejthetetlen utazást!