gyerekeknek – szülőknek

„Kőre követ nap, mint nap… titkod lassan érik…”

Immár a 7. tanévet búcsúztatom kézműves kiállítás rendezésével. Új helyen, a gyönyörűen megújult Közösségi teremben mutathatom be ennek a tanévnek a gyümölcseit: vagyis 18 csoportom 190 tanítványának hétről-hétre való lelkesedését.

7 évesen, pici másodikos voltam, mikor a tanító nénim elküldött egy művészeti iskolába, ahol festészetet, szobrászatot kezdtem tanulni. Akkor 12 éven keresztül úgy gondoltam, szobrász leszek, ha nagy leszek. Aztán kitanultam az ötvösséget, s gondoltam, ötvös leszek, ha nagy leszek. De mindig jött valami újabb iskola és mesterség, amit nem lehetett kihagynom. Nemezelés, kosárfonás, bútorkészítés. Aztán rájöttem, hogy azt a sok szépséget, amit tanultam, muszáj átadnom nektek, gyerekeknek, így a főiskola alatt már iskolában is kezdtem tanítani a kézművességet.

Célom, hogy minél többen megérezzétek az alkotás felszabadult örömét. Ugye milyen jó, amikor saját kezűleg készíted az ajándékot szüleidnek, tesódnak, nagyidnak vagy barátodnak? Jó elmerülni az alkotásban; pihentet, megnyugtat vagy felszabadít, ha éppen ballábas vagy.

A heti 1x45 percbe, illetve kevesek 2 hetente 2x45 percébe igyekeztem mindig a maximumot beletenni és ki is hozni. Ez az órákon néha lehetetlennek tűnik, de ilyenkor, a kiállításon már látni: ismét megérte.

Körbenézek a kiállításon:

Ékszerek minden mennyiségben. Nemezelheted; gyúrhatod; vághatod-ragaszthatod; de ellephetnek az apró gyöngyszemek, és ellesve a peyote fűzést – különleges ékszerek tulajdonosa lehetsz.

Anyák napjára készülve egy kis pamacsolással és kontúrozással vázák születtek, vagy decoupage technikával virágcserepek, üvegtálcák és ékszertartó bőröndöcskék. A batikolás, a textilfestés pólókat, terítőket és táskákat eredményezett.

Varrógépek zakatolása, apró háromszögek sokasága, de mégis egy idő után  méretes táskává álltak össze, csak a türelmedet kellett hozzáadnod.

Egyszerű billencs, pneumatikus – hidraulikus targonca, úthenger, mozdony, repülő, helikopter vagy az ámulatba ejtő kalózhajó – melyikkel szeretnél utazni? Mind-mind fából, kézzel fűrészelve és sokat–sokat csiszolgatva…. készült! Kár, hogy csak játék és nem igazi.

De ha már játék – próbáld kirakni a nagy színes kockát, vagy „rúgd a kapura” ötödikben; s hetedikben pedig a flipper a nyerő.

Egy kis gipsz, egy kis festék, no és az ötlet és órák ketyegnek szobádban.

Rejtsd maszkba arcod… vagy inkább dühöngd ki magad egy kis szögelgetésben.

Itt a karácsony? Készüljünk meglepetés betlehemmel, gyertyatartó angyalkával vagy fűrészelt adventi koszorúval!

Az agyag kígyóiban és puhaságában is titkok rejlenek, csigamintás tányérrá alakul, kék színű persely elefánttá vagy marionett zsiráffá.

A homokórával megmérheted, hogy rendesen mosod-e a fogad, vagy elkészült-e a főtt tojás.

Apró öltések és cicák nyávognak, cuki zokni-lények születnek és bújnak az ágyadba.

Gimis vagy és művészetire jársz hozzám? Kihagyhatatlan, hogy ne legyen egy szerszámosládád, gitáros CD-tartód vagy asztali lámpád! Vagy: hogy is van az a két oldalon kezdett háromszálas gyűrűfonás a vesszőből font kosár oldalán?

A kincses ládikába milyen emlékek kerülnek majd?

A farsangi bálon bálkirálynő és bálkirály is lehetsz, ha ezek a koronák a kobakodra kerülnek.

A gólyák elől pompon-béka menekül, a cicák elől pedig az egérkék.

Ha selyemsálra vágysz, gyere szakkörösnek. A sálakra virágok költöznek, például hihetetlen szép orchidea füzérekben.

Milyen legyen a szobád vagy a lakásod? …álmodozz, képzeld el és valósítsd is meg! Most csak kicsiben. Te melyikben laknál? Én innék valami zsugorító szert és mindegyik lakásban eltöltenék legalább egy napot…

Ollók csattogása, fűrész, fúró, kalapács hangzavara és csodák születnek gyermekeim – illetve az Önök gyermekei – keze alatt.

Legyen az technikaóra, kézműves művészeti nevelés vagy kézműves szakkör, az alkotás szárnyakat ad diákjaimnak!

Szeretném megosztani Önökkel és Veletek a SZÉPSÉGET, az ÖRÖMET! Hogy ne csak mi, akik a „kincses barlangban” alkotunk hétről-hétre, hanem MINDENKI gyönyörködhessen bennük!

És nem utolsósorban: ezernyi köszönet mindenkinek, aki segített létrehozni a kiállítás helyszínét – a Vezetőségnek az anyagi és lelki támogatásért, Fülöp Ferinek a fizikai látvány kivitelezéseiért és néhány lelkes kollégának és diáknak, aki szabadidejéből egy picit is segített, hogy összeálljon a „kép”.

2015. május 21.  

Földes Klári (kézműves tanárnő)