NEM DŐLHETEK HÁTRA ELÉGEDETTEN
- Interjú a Junior Prima díjas Kerékgyártó Gergellyel -

B.L.: Az elmúlt években aktívan űzöl különböző zenei tevékenységeket. Hogyan kezdődött az egész zenélés illetve hogy ilyen fiatalon ennyi mindennel foglalkozol?
K.G.: Gyerekkoromban szüleim írattak be zongorára és citerára. Egyik nyáron egy citerazenekar fellépésén, ahogyan eredeti közegében hallgattam a népzenét, ennek a varázsa ott nagyon megfogott.
Ez az, amit tanítás során is próbálok átadni, hogy a színpad mellett ugyanannyira fontos a zene eredetisége és tartalma.

B.L.: Miért választottad a népzenét?
K.G.: A népzenének van egy olyan ereje, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Amiért minden emberben megfogalmazódik sokszor, aki magyar, hogy érez valami ősi, elemi dolgot, ami megmozgatja belül, még ha nem is szereti ezt a stílust. Ez ahhoz hasonlítható, mint amikor a Himnuszt meghallja egy külföldre szakadt magyar, és elérzékenyül, meghatódik.

B.L.: Különböző iskolákban tanítottál illetve tanítasz, rendszeresen részt veszel oktatóként Virágvölgyi Márta népzenei kurzusain, jelenleg pedig az Óbudai Zeneiskola és a Budapesti Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnázium tanára is vagy.
K.G.: Fontosnak tartom a tanítást, mert ez az a forrás ahol tovább tudjuk adni mindazt, amit mi is mestereinktől tanultunk. Mestereimnek tekintem Katona Mihályt, Harazin Bélát, Fekete Antal „Pumát”, Árendás Pétert, Suki János „Boxit”, Farkas Béla „Nyakiglábot”, akiktől az igazi értelemben vett mulatást-mulattatást először láttam. Ott láttam először, milyen fontos szerepe van egy muzsikusnak, egy nótafának egy összejövetelen, egy közösségben.

B.L.: Viszont nem csak hagyományos népzenei együttesekben zenélsz.
K.G.: Igen, a Ferenczi György és a Rackajam formáció állandó közreműködője vagyok, akik blues, bluegrass és magyar népzenei hagyományt ápolnak.
Az egy plusz dolog, hogy a népzenéből táplálkozva készítünk feldolgozásokat. Minden stílusnak megvan a szépsége, ereje, ezért sok stílust szeretek, hallgatok. Dolgoztam már Dj. Jutasival, aki az elektronikus zene egyik magyar úttörője.
Ferenczi György és a Rackajam formáció Petőfi Sándor és Gérecz Attila verseinek feldolgozása mellett, Bornai Tiborral is zenéltem, aki a KFT zenekar egyik alapító tagja. Valamint Ripoff Raskolnikovval, aki az egyik legnagyobb ikonja az európai blues énekeseknek és a magyar népzene miatt tanulta meg a nyelvünket.

B.L.: A népzene a hagyományban a falusi élet különböző alkalmain, más-más környezetben fordul elő. Nem mindenkinek van lehetősége ezeket a zenéket az eredeti közegben megismerni. A közönség számára mégis fontos, hogy találkozhasson vele, amiben Te is aktívan részt veszel. Mi a véleményed erről?
K.G.: Egyáltalán nem gondolom természetellenesnek, hogy színpadon kerüljön bemutatásra a népzene, hisz a zene csak akkor él, ha foglalkozunk vele és előadjuk. És pontosan akkor jut el szélesebb közönséghez is.
Ezt - ha mondhatom így - küldetésemnek is tartom.

B.L.: Most volt a Ritmo Fesztivál a Müpában, melynek a nyitó rendezvényén te is részt vettél.
Ez a Bartók-források című produkció volt, több zenész és zenei együttes vett részt rajta.
K.G.: Nagyon fontosnak tartom, hogy ha egy zeneszerzőről beszélünk, emberi oldalról próbáljuk megközelíteni a zenét, főleg ha ilyen sok személyes kötődésünk van hozzá, mint Bartókhoz. Mind magyar klasszikus zenészként, vagy magyar népzenét játszó vagy szerető emberként. Nagyon sok olyan pont van az életében, amit muszáj kiemelni, hogy azok, akik esetleg nem zeneértők szintén közel kerüljenek Bartók zenéjéhez. Például ha elmondjuk róla, hogy kutatta a rovarokat, szerette a hegyeket.
És akkor a nem zeneértő emberek zeneközelítő emberekké válnak. Engem is megleptek ismerősök, akik korábban nem vettek részt hasonló koncerten, de erre eljöttek, és később felhívtak, hogy mennyire tetszett nekik. Én ezt tartom igazán sikernek.

B.L.: Hogy érzed magad most, hogy Junior Príma Díj elismerésben részesültél?
K.G.: Természetesen nagyon örülök, és szerencsés vagyok, hogy a munkám a hivatásom.
Hiszek abban, hogy a befektetett munka meghozza az eredményeket és a lehetőségeket. De ez egy felelősség is, hisz nem dőlhetek hátra elégedetten. Ez az elismerés sokkal inkább motivál arra, hogy tovább tevékenykedjek mind zenészként mind pedagógusként.

Bartha Laura
Okj I., Hangkultúra szak