Kérdés: Kedves Tanárnő! Kíváncsiak vagyunk, vajon miért pont ezt a pályát választotta?

Válasz: Remek gimnáziumba jártam, de szerencsétlenségre több rossz tanárom is volt. Azt gondoltam, én szeretném ezt jobban csinálni.

Kérdés: Miért a fizika szakot választotta?

Válasz: Nem én választottam, először biológia és kémia szakra mentem. (Titokban kacérkodtam a gyógyszerkutató pályával is.) Ott azonban nagyon hamar kiderült, nem bírom elviselni az állatok boncolását. Így hát néhány hét, hónap küzdelem után feladtam, és átiratkoztam a kémia-fizika szakra. Hála Istennek, évvesztés nélkül átvettek, már félévkor ott vizsgáztam.

Kérdés: Melyik egyetemre járt?

Válasz: Eötvös Loránd Tudományegyetemre, Budapesten. Nagy szerencsém volt, mert három vagy inkább négy igazi nagy tudósegyéniség is tanított ott akkoriban. Károlyházy Frigyes, Nyilasi János, Kajtár Márton, Scharnitzky Viktor. Ugyanis ezen múlik, hogy érdemes-e elvégezni egy egyetemet, hogy összeakad-e az ember közben ilyen emberekkel.

Kérdés: Tudtunkkal a tanárnőnek több végzettsége is van. Mesélne kicsit róluk?

Válasz: Eredetileg a magyar és a töri voltak a kedvenc tantárgyaim, de apukám, aki Kossuth- díjas író volt, erdészmérnökként végzett, és azt tanácsolta, írni később is ráérek, előtte végezzek el természettudományos szakot. De nekem továbbra is hiányzott a bölcsészképzés, ezért esti képzésben elvégeztem a szociológia szakot. Közben azért született három gyerekem is.

Kérdés: Meséljen kicsit a pályájáról!

Válasz: Sokfelé tanítottam. Általános iskolában, szakképzésben, gimnáziumban, főiskolán, egyetemen. Voltam tudománytörténész kutató, tanítottam szociológiát, tudománytörténetet, művelődéstörténetet, kísérleti és elméleti fizikát. De egy idő után rájöttem, hogy jobban szeretnék a közoktatásban tanítani. Közelebb áll hozzám ez a korosztály, különösen a kamaszok. De a lökést a váltáshoz a barátnőim adták meg, akikkel reggelenként a falumból együtt buszoztunk be a városba. A gyerekeik odajártak a helyi általános iskolába, én meg kábítottam őket, ááá, én ezt mennyivel jobban tudnám csinálni, mint a mostani igazgatónő. Mikor neki lejárt a mandátuma, szavamon fogtak.

Kérdés: Milyen volt igazgatónak lenni?

Válasz: Nagyon gyötrelmes egyfelől. Nehéz minden este ötszáz diák és hatvan tanár gondjával ágyba bújni. Másfelől nagyon élveztem azt, hogy megvalósíthatom az elképzeléseimet, hogy olyan környezetet hozhatok létre, olyan színvonalat, amiben a tanárok is, a diákok is jól érzik magukat. Szeretetteljes, tanár- és gyerekközpontú világot. Mindenki szeretne ilyenben élni, de nagyon nehéz megvalósítani! Tizenhét és fél évig voltam igazgató, három iskolát állítottam talpra. Az utolsó évre már nagyon elfáradtam, így örülök, hogy már csak tanár vagyok.  Mint említettem, szeretem ezt a korosztályt. Szemtelenek és szertelenek vagytok gyakran, de ugyanakkor szeretetre méltóak. Jó látni, ahogy benő a fejetek lágya.

Kérdés: Melyik a legjobb puskázási taktika, ami szembe jött önnel az évek során?

Válasz: lehet, hogy azért, mert ez nekem sose ment, hülyeségnek gondolom a puskázást. Biztos, hogy a szomszédod megoldása a helyes?  Gyakran látom, valakinél megjelenik egy rossz megoldás, aztán a mellette ülő kihúzza a jót, beírja a rosszat. Eleve szeretnék úgy tanítani, hogy ne a jegy legyen a legfontosabb, hanem a tudás, a munkához való hozzáállás. Ugyanis néhány év múlva az előbbi már senkit sem fog érdekelni, az utóbbi pedig meghatározza, milyen életed lesz. Ahogy mondani szoktam, ha fel tudnál menni lifttel a Mount Everestre, attól még nem leszel hegymászó. Akkor ki kit csap be a puskázásnál? Gyakran a dolgozatot is azért iratom, hogy közben is tanuljatok.

Kérdés: Milyen életbölcsességet tudna mondani a mai fiataloknak?

Válasz: Talán két dolgot. Az egyik, hogy használjátok jól az időtöket, mert később ebből lesz a legkevesebb. A másik, hogy vigyázzatok magatokra. Nagyon fontos tudni, hogy azok az adósságok, amiket most csináltok, azok mind be lesznek hajtva rajtatok. A nem evésre, nem alvásra…stb gondolok. Az emberek úgy élik az életüket, mint egy nagy bevásárlóközpontban, mennek a polcok között és csak pakolnak, csak pakolnak. Aztán hirtelen ott a pénztár, és már nem lehet visszafordulni. Lesznek, amik fájóan hiányoznak majd a bevásárlókocsiból, más dolgokat jó lenne kipakolni, de már nem lehet. Amit beraktál a kosárba, tetszik, nem tetszik, egyszer fizetni kell értük.

Készítette: Kovács Kinga Mária, Schubert Sára, Hock Zsófia