Mennyire nehéz számontartani, és tanítani ennyi diákot?

Számomra a legnehezebb a tanításban a gyerekek, olykor már felnőttek neveinek megtanulása. Mindenki igényli, hogy tudjam a nevüket. Egyszer összeszámoltam, és nagyjából 250 diákot tanítok egy év során. Minden évben cserélődik kettő osztály, és ez hatvan új gyereket jelent. Számomra ez jelenti a legnagyobb nehézséget. 

Melyek a tanítási módszerének az erősségei és gyengeségei?

Szerintem az egyik legfőbb erősségem az a kreativitásom, meg tudom mutatni, hogy hogyan tudok máshogy, újféleképpen bemutatni egy témát. Emellett még a mesélőképességemet mondanám, mert gyakran elő tudok húzni egy storyt néha rögtönözve is. Ami a gyengeséget illeti; az a pontosság, az időrendek betartása, hogy mindenhol időben ott legyek, és a dolgozatjavítás.

Órákra új ötlet?

Ez nagyon változó, nem tudok minden órára külön készülni, bele is fásulnék egy idő után. Csak járok­­-kelek a világban, és ha látok valamit, azt összekötöm, hogy milyen jó lenne ezzel vagy azzal a témával. Ezeket próbálom beépíteni. Inkább a kisebb dolgokra figyelek oda nagyon; pl. játékok, diasor, eszközök, vagy egy régebbi prezentációt újítok meg és tanítom meg.

Milyen a tanítási filozófiája?

Nálam ez két részre oszlik: tanításra és nevelésre. Sok tanár abba a hibába esik, hogy a tanítás sokkal hangsúlyosabb, mint a nevelés, én ezt próbálom kiegyensúlyozni. 
Próbálok minél kevesebb lexikális tudást tanítani, mivel azt már pillanatok alatt meg lehet találni a neten. Inkább próbálok kompetenciát fejleszteni, vagy még inkább egy attitűdöt. Ezt a földrajzban abban lehet megvalósítani, hogy a diákok nyitottak legyenek a világ iránt. Ez nyilván nem csak rajtam múlik, mert mindkét félnek nyitottnak kell lennie nemcsak a tanárnak. 
Történelemben egy kritikus gondolkodást próbálok átadni. Hogyha a gyerekek olvasnak valamit, akkor azt nézzék, hogy mi volt az írónak a célja, hogy mit próbált átadni. Szóval inkább egy viszonyulást, egy attitűdöt, minthogy lexikális tudást oktatok. 
Ami a nevelést illeti, a célom, hogy mindenki megtalálja a saját helyét, a boldogságát. Megértem, ha valaki nem szereti a tantárgyaimat. Ez teljesen természetes dolog, viszont hogyha valaki nyitott a világra azzal csak gazdagabb lesz.

Mivel motiválja a rosszul álló gyerekeket a tanulásra?

Földrajzból azért nem egyszerű megbukni, és abban a ritka esetben, ha valaki bukásra áll, akkor ott valami másból is bukásra kell, hogy álljon. Ilyenkor legtöbbször átviszik a gyereket egy másik iskolába, ezzel pedig tárgytalanná válik a bukás. 
Nem akarok senkit sem rávenni a tanulásra, inkább az érdeklődést szeretném felkelteni. Ha egyszer elolvassák az anyagot, akkor már megvan minimum a kettes.

Milyen visszajelzést kap a kollégáktól, szülőktől, diákoktól?

Sokfajtát és sokfélét… Egy visszajelzés lehet olyan, hogy mi a jó és mi a rossz. De ez nagyon ritka, még szinte nem is kaptam ilyet. Inkább speciálisan a diákoktól kapok. Órákon a nevetés, egy érdeklődő tekintet, szülőktől év végén egy ajándék, egy köszönet. Általában a visszajelzés az az, hogy a gyerekek szeretnek bejárni az óráimra. Néha kapok egy-két visszajelzést, hogy nem írtam vissza egy e-mailre. Olyan, hogy valami nagy összeveszés lett volna diákkal, tanárral még nem volt.

Balogh Máté és Félix Péter