Iskolánk németeseivel –egészen pontosan az olvasóklub tagjaival - április 5-e és 11-e között a Bodeni-tó partján fekvő, kicsi, ámde csodálatos német várost, Lindaut látogattuk meg, annak Ward Mária iskolájával való cserediákprogramunk keretében.

Miután visszatértünk, sokan megkérdezték tőlem, milyen volt, hogy tetszett a város, a programok. Meg kell valljam, rendkívül eseménydús volt!

Még soha nem jártam ezelőtt Németországban, de nagyon megtetszett nekem, különösen az a kultúra, mentalitás, rendezettség, amit a környéken mindenütt tapasztalni lehetett. A bajor vendégszeretet, gasztronómia, népviselet, a hegyek és a völgyek, a mezők, a rétek mind jó gazdákról árulkodtak, amerre csak jártunk, rend volt.

Ugyan Lindau Ward Mária iskolája jelenleg csak mint leányiskola funkcionált, nem jelentett számunkra gondot a különbözőségek áthidalása, remekül meg tudtuk értetni magunkat egymással, és hiszem, hogy kiváló kapcsolatok alakultak ki és olyan barátságok köttettek meg, amelyek nem csak egy hétre szólnak majd.

Elmondhatom továbbá, hogy németországi tartózkodásunk során egy percig sem unatkoztam, és egy percig sem voltam éhes. Voltunk a hegyekben (Pfänder), a magasban, a fák tetején (Skywalk), múzeumban (Zeppelin Museum, Friedrichshafen) csodálatos templomokban (Lindau - Stephanskirche/St. Stephan, Peterskirche, Ulrichskapelle, Münster Unserer LiebenFrau, Wasserburg - St. Georg, Pfänder - Theresienkapelle), voltak városi sétáink a csapattal Lindau szigetén, ahol az óváros található, a maga évszázados örökségével, rendezett, igényes házaival, s jelképeivel,a világítótoronnyal és az oroszlán szobrával.

Megkóstoltuk a Leberkäse-t, a Käsespätzle-t és a Weißwurst-ot, csak hogy néhányat említsek meg a megannyi finomság közül, melyekkel a bajor konyha szolgálhatott nekünk. Természetesen a sport sem maradhatott ki, sétáltunk, minigolfoztunk és még egy edzőparkot is találtunk!

Az első nap még nem tudtam, hogy mennyire fogom tudni megérezni magam a vendéglátó családdal, illetve a többi német cserediákkal és tanárral, de pár nap után rá kellett jönnöm, hogy a németem fejlődött, és hogy a nyelvi különbségek sem jelenthetnek akadályt számunkra.

Nagyszerű élmény volt számomra ez az egy hét, úgy gondolom, hogy egy kisebb könyv sem lenne elég arra, hogy a történtekről részletesen beszámolhassak. Remélem, hogy még láthatom ezt a gyönyörű várost és vidékét, ugyanakkor várom már cserediákjaink viszontlátogatását is hazánkba, mely októberben esedékes.

Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki lehetővé tette az út és a programok megvalósítását, és akik ezek lebonyolításában részt vettek! Csodálatos csapat kovácsolódott, életre szóló élményekkel tértünk vissza!

Egressy Dániel, 11.b