Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Erre készülünk nagyböjt folyamán. Az iskola, tanárok és diákok együtt kezdték ezt az előkészületet a hamvazószerdai szentmisével, melynek keretében Rónaszéki Gábor atya arra hívta fel a figyelmünket, hogy a legszívszaggatóbb dolog a világon a bűn. Minden erőszak, kegyetlenség, árulás, gyűlölet, gyötrelem gyökere a bűn.

A nagyböjtben előrehaladva, a következő közös, gimnáziumi misénken pedig Forrai Tamás SJ önmagunkról Jézusra és a Jézussal való kapcsolatunkra vonta a figyelmünket feltéve a kérdést: mi lenne az az egy dolog, amit Jézustól kérnénk? Mi van a szívünk, a kapcsolatunk mélyén, amiről legszívesebben beszélnénk Vele? Mi a legmélyebb vágyunk, amiben az Ő segítségét, vagy amire Őt kérnénk?

Az egész nagyböjti időszakot végigkísérte a Brigitta és Zsuzsa nővérek készítette dekoráció, ami a mindenki által naponta többször is használt iskolai lépcsőházat díszítette. A középre belógatott lila anyagra Sieger Köder keresztút stációinak képeit akasztották ki. Így a lépcsőn fölfelé haladva lélekben Jézussal haladhattunk felfelé. A képek között pedig tenyér és talp lenyomatokba azok a szavak voltak írva, melyek ebben a nagyböjti időszakban Krisztushoz, az Élethez segíthetnek minket közelebb, mint a megbocsátás, türelem, mértéktartás, bűnbánat, hűség, csend, remény, kiengesztelődés, empátia, hit, önmegtagadás, gyógyulás.

A lépcsőházban kiakasztott festmények elmélyítették bennünk a keresztút állomásainak képeit, mely jó előkészületként szolgált az utolsó tanítási napon, nagyhétfőn osztályonként végzett keresztúthoz.

Urbán Ilona Anna

A nagyböjt ideje alatt a szülőknek is volt lelkigyakorlata.
Erről Szerbák László és Szerbákné Villányi Ágnes írt beszámolót:

„Nagyböjti lelkigyakorlatunkat a rendház kápolnájában kezdtük, ami sokaknak már önmagában felemelő élményt jelentett, mert még nem jártak itt korábban.

A szentmisét Lukács János SJ atya celebrálta, így indított bennünket lelki vándorutunkra. Brigitta nővért körbeülve hallgattuk a számunkra kissé rejtélyes szó, a MAGIS megértéséhez segítő gondolatokat. Az egyéni megfontolás során tovább boncolgattuk, ízlelgettük lényegét, a segítő kérdésekre támaszkodva: személyes életemben, kapcsolataimban mit jelent a „magis”, mit kell tennem, mi segít abban, hogy a „több és jobb” vágya valósággá váljon, saját, és közösségeink életében?

Ezt követően kiscsoportos beszélgetésben osztottuk meg egymással a sokszor megindító, igazán szívből jövő gondolatokat, érzéseket és rácsodálkozásainkat. A közös összefoglaló során tapasztaltuk, hogy a mottó jelentése mindenkinek a saját életére vonatkozóan kezdte elnyerni jelentését.

Az ebédszünet könnyed, vidám hangulatban telt, a sok finom „hazait” és a Pál házaspár erdélyi „bőségtálát” lakmározva, testünk épülésére…

Búcsúzás előtt Sieger Köder katolikus pap és festő műve előtt meditáltunk az összetartás és összefogás erejéről. (A kép a keresztút V. állomását ábrázolja, amint cirenei Simon segít Jézusnak.)

Útravalónak tömör, mégis egész nagyböjti időszakra elegendő gondolatébresztőt kaptunk a nővérektől, akik ismét teljes létszámban, teljes odafigyeléssel és alapos felkészüléssel segítettek és kísértek minket a nap folyamán.

Köszönjük!”