Nagy jelentőségű és egész életre kiható esemény volt a NEK. Mindamellett, hogy mindenki egyénileg, vagy családjával ott volt az események közelében, részt vett a szentmiséken, az imádságokon és  megannyi programon, a Ward gimnáziumi osztályai együtt is kilátogattak az egyik fő eseményre, a tulajdonképpeni kongresszusra, melyet a HUNGEXPO területén rendeztek meg. Az öt napig tartó eseménysorozatból választásunk a pénteki napra esett, mely utóbb jó döntésnek bizonyult.

Nem volt könnyű a több, mint 250 résztvevő belépésének megszervezése (igazolványok, személyes adatok beszerzése, a regisztrálás folyamata, a jegyek szétosztása), de ez a pénteki nap, amelyet a szervezők a Hit napjának neveztek el, bőven kárpótolt minket a készület fáradalmaiért.

Már a bejáratnál tapasztalhattuk (s ez az érzés a nap végéig fennmaradt), hogy mennyi az ismerős, a rég nem látott, de el nem felejtett barát, a testvér, az iskolatárs. A helyszínre érve a hatalmas csarnok látványa első pillanatra megfogott bennünket. Hosszú percek teltek el, mire megtaláltuk osztályunkat és a Ward osztályok körében helyet foglalhattunk. Már az elején feltűnt a kidolgozott, pontos szervezés, mely mind a programok gördülékenységében, mind az infrastruktúra minőségében megnyilvánult. A több ezer hívő résztvevő ellenére, nem utolsósorban a kommunikációs technika hibátlan működésének köszönhetően, bensőséges élményben volt részünk.

A reggeli ima után Dominik Duka bíboros, prágai érsek tartott katekézist, melyet a teológiailag képzett emberektől kezdve az érdeklődő hívőig mindenki befogadhatott. Az egyházi tematika mellett a magyar történelmet is kiválóan ismerő előadó több, mint elgondolkodtató képet rajzolt fel korunk legfőbb kérdéseiről és mutatta fel a lehetséges keresztény válaszokat.

A nap tanúságtevője nem volt más, mint országunk köztársasági elnöke, Áder János. Elkötelezett katolikus hite ismert volt számunkra, de még nem hallottuk őt megnyilatkozni hitről, kereszténységről, Isten-kapcsolatról. Most láthattuk, hogyan képes egy több ezer fős hallgatóság figyelmét lekötni, több, mint fél órán keresztül úgy, hogy közben mindvégig az ő életéről, a vele megtörtént eseményekről és azok személyes tanulságairól beszél. A szűnni nem akaró taps jelezte, hogy a mondandó elért a szívekig.

A szentmise, mint mindig, felemelő és grandiózus volt, melyet a zenei szolgálattevők, köztük a Magyar Operaház művészei teljesítményének is köszönhettünk. A szentmise állandó részei az ének- és zenekar előadásában hangzottak el, máig ható élményt okozva.

A nagyszünetben mindenkinek volt lehetősége a bőséges ebéd elfogyasztására és annak megtapasztalására, hogy jó együtt lennünk, vidámságban, önfeledt jókedvben is.

A délutáni fakultációk több részre osztották az osztályokat, mi a Cenacolo elnevezésű katolikus mozgalom bemutatkozó előadását választottuk. A pop koncertek hangulatát sem nélkülöző egy óra alatt volt, amikor felállva tapsoltunk és táncoltunk, énekeltünk, vagy éppen azon igyekeztünk, hogy az extrém lendületes, olasz nyelvű tanúságtételek minden mondatát befogadjuk.

Hazafelé a buszon még mindig tartott a jó hangulat, a vidámság, a lelkekben pedig ott égett az a tűz, amelyben a nap során részünk volt és amely még hosszú ideig fog erőt és lendületet adni mindannyiunknak.

Dancsok Tamás