Izgalommal telve érkeztünk meg szerdán Óbudára, a táborunk helyszínére. A vezetőképzőbe összesen öt iskolából érkeztek: a budapesti Wardból, az egri Wardból, a szegedi Piarista gimnáziumból, a debreceni Svetitsből és a budapesti Patronából. A ház egy nyugodt utcában volt, óriási kerttel.

Miután lepakoltunk és berendezkedtünk a szobákban, lementünk ebédelni. Mindenki lelkesen, bár kissé félve egymástól, ültünk le az asztalokhoz. Ebéd után körbeültünk, és elkezdődött az ismerkedés. Először kitöltöttünk egy kérdőívet, hogy ki milyen elvárásokkal érkezett, mit szeretne tanulni, majd különböző játékos bemutatkozások következtek. Volt köztük Én székem, vakvezetés, versírás magunkról, melyben megtudhattuk mi jellemző a másikra, mi a kedvenc szava, majd mindenki kitalált pár mondatot magáról, elmondta másoknak, majd mikor végeztünk, összegyűjtöttük a jellemzőket. A megismerkedés után körülnéztünk a kertben és beszélgettünk újdonsült barátainkkal, majd a vacsora következett. A nap befejezéseként megnéztük A misszió című filmet, majd közös ima után nyugovóra tértünk.

A második napon az ima és a reggeli után elkezdődött a tényleges képzés. Az első előadó, Lobmayer Judit nővér, a Boldogasszony Iskolanővérek tartomány főnöknője volt, aki a vezetésben való kommunikáció fontosságáról beszélt, majd a gyakorlatban mi is kipróbálhattuk ennek jelentőségét. Ezek után Horváth Ferenc SJ novíciussal megbeszéltük a vezetői tulajdonságokat, a csapatmunka fontosságát, amelyeket játékokon keresztül meg is tapasztalhattunk. Ebéd után Szabó László piarista szerzetes a saját rendjének emberképét magyarázta el, majd ennek alapján csapatokban összeírtuk a saját emberképünket négy dimenzió szerint. A nap zárásaként Kaszap Viktória CJ nővér a wardos lelkiségről és az önmegismerésről tartott előadást, a gyakorlatban pedig ezek alapján különböző anyagokból megalkothattuk saját magunk képét, amit bemutattunk egymásnak. Vacsora után párosával beszélgetve felmentünk a hegyre, majd imádság után a szállásra visszatérve aludni mentünk.

Pénteken az első előadásban Jusztin István piarista tanár, egy lelkigyakorlat felépítését magyarázta el, a mi gondolatainkat kiegészítve, ezáltal minket teljesen bevonva. Délután Némethy Kálmán, a budapesti Ward igazgatója a kiscsoport vezetésről, majd van der Meer Dorottya, wardos tanítónő a szalézi lelkiségről beszélt, remek táncok tanításával és történetekkel színesített. Este táncház szolgált kikapcsolódásra. A délelőtt tanult táncok átismétlése, néptánc és rocky tanítás mellett nem csak tánctudásunkat fejleszthettünk, de még közelebb kerülhettünk egymáshoz.

Az utolsó teljes napunkon két pszichológushallgató volt velünk, akikkel más oldalról is megismerhettük a vezetést, egy csapatban megjelenő személyiség típusokat és kezelésüket. Különböző gyakorlatokat tanulhattunk csapatösszetartásra és megkereshettük a közös és eltérő tulajdonságainkat egymásban. Az végső esténket egy sétával zártuk a Hármashatár-hegyre, melyről gyönyörű kilátás nyílt Budapestre. Ez alatt a csapat még jobban összekovácsolódott. Visszatérve szállásunkra imával fejeztük be a napot, majd akik még fenn maradtak, játszottak.

Vasárnap a pakolás következett, majd ezt a pár napot misével zártuk, melynek keretében mindenki megkapta a tanúsítványát a képzés elvégzéséről. Ebéd után mindenki megkapta saját borítékát, amibe a többiektől kapott üzeneteket írtuk. A záró beszélgetés után vidáman, de egyben szomorúsággal telve búcsúztunk el egymástól.

Ez alatt a pár nap alatt felejthetetlen élményekkel és rengeteg új baráttal gazdagodtunk. A napokban minden időt kihasználva, akár öt percről is volt szó, a csapat mindig összegyűlt és röplabdázott a kertben vagy éppen beszélgetett.